A földgáz még mindig kulcsszereplő a csúcsidőszakok energiaellátásában, annak ellenére, hogy az EU egyre inkább a megújuló forrásokra épít. A gázárak ingadozása és a földgázellátás biztonsága komoly kihívást jelent, amit a hálózati fejlesztések és az új technológiák használata oldhat meg.
Az elmúlt évtizedben az amerikai LNG-ipar virágzásnak indult, és az Egyesült Államok vált a világ legnagyobb ellátójává. Donald Trump energiapolitikája tovább erősítheti az ágazatot, olyan pozíciót kölcsönözve Washington számára, amelyből sokkal könnyebben érvényesítheti az akaratát az energia tekintetében tőle függő országokkal szemben.
Vagy inkább az a kérdés, hogy melyik nyugati olajtársaságokat fogadják vissza az oroszok. Mindenesetre az orosz közvetlen befektetési alap lehetővé tette az amerikai olajtársaságok visszatérését az orosz piacra.
Több mint egy év után először kaphat engedélyt egy amerikai vállalat egy nagy LNG-terminál működtetésére. Ez a döntés a Trump által előtérbe helyezett amerikai cseppfolyósítottföldgáz-ipar felvirágoztatásának első mozzanatát jelzi. Az elnök az exportengedélyek moratóriuma mellett elődjének egy másik döntését is felülvizsgálja az offshore termelés érdekében.
Az orosz hadsereg folyamatosan támadta az ukrán energetikai létesítményeket. Most, hogy Kijev felmondta az európai gáztranzitot, immár semmi sem gátolja Moszkvát, hogy a gázlétesítményeket is célba vegye. Az ukrán tárolók kimerülőben, és lehet, hogy kénytelenek lesznek Európából vásárolni.
Az Európai Unió cseppfolyósítottföldgáz (LNG)-importja összességében 20 százalékkal csökkent 2024-ben, ám az orosz LNG behozatalát tekintve megdőlt a rekord. Mit eredményezhetnek a márciustól hatályos újabb szankciók?
Sokan magyarázták, hogy mitől zuhant le az Azerbaijan Airlines J2–8243-as járata karácsony napján. A repülőgép fekete dobozait még vizsgálták, de a nyugati média rögtön eldöntötte, hogy Oroszország a felelős. Az azeri elnök – aki a nyugati nyomás ellenére erős kapcsolatokat ápolt Oroszországgal – rögtön átvette ezt a narratívát.
A Biden-kormányzat év elején megtiltotta az újabb LNG-exportengedélyek kiadását. Az energiaipari vállalatok az intézkedések megszüntetését követelik, nemcsak az amerikai gazdaság, de a zöldátállás előmozdítása érdekében is.
Miközben a gázárak emelkednek, a politikusok tagadják, hogy a hideg tél kihívásokat jelenthet.
Rögtön az ukrajnai konfliktus kirobbanása után Törökországtól halhattuk, hogy 2025-re új gázkereskedelmi központot hoznának létre Isztambulban. Az ötlet veleje természetesen az az igyekezet volt, hogy ezzel az európai gázéhséget enyhítenék jó pénzért az orosz gáz átcímkézésével. Az igazsághoz tartozik, hogy az ötlet kigondolói az oroszok voltak, hiszen ez segített volna kivédeni az országuk elszigetelésére irányuló nyugati kísérleteket. Mára a helyzet viszont megváltozott.
Prága jóváhagyta a felülvizsgált zöldátállási tervét, amely szerint 2033-ra teljesen felhagynának a szénalapú energiatermeléssel, 2050-re pedig a kőolajtól és a földgáztól is megszabadulnának. Ezek pótlására jórészt az atomerőművekre támaszkodnának, amelyeknek a kapacitásbővítése szintén folyamatban van.
Bolívia évekig az a szocialista latin-amerikai állam volt, amely elmondhatta magáról, hogy gazdasági növekedést tud felmutatni, miközben az infláció alacsony és a szegénység is csökken. Mostanra azonban beütött a krach, és az ország minden lakosát érintő válság tombol.
A brit munkáspárti kormány új adóemelési tervei, amelyek az északi-tengeri kőolajra és földgázra vonatkoznak, az érintett vállalatok szerint több ezer munkahelyet veszélyeztethetnek az energiaszektorban és a kapcsolódó iparágakban, emellett kedvezőtlen hatással lehetnek a beruházásokra. A kormány a zöldátállásra hivatkozik, és ígéri, hogy a reformok hosszú távon, a jövő iparágaiban teremtenek új munkahelyeket.
A szankciók megtiltják az orosz cseppfolyósított földgáz átrakodását a blokk kikötőiben, de nem érintik az európai felhasználásra szánt orosz LNG-szállítmányokat.
Kína újabb iraki földgáz- és kőolajmezőket szerzett meg, ezzel megerősítve pozícióit a közel-keleti országban. Az iraki gáz feletti fennhatóság kiterjesztése stratégiai fontosságú, sőt megalapozhatja egy esetleges Tajvan elleni háború bebiztosítását. Peking Moszkvával és Teheránnal karöltve terjeszkedik a térségben, ezzel jelentős erőforrásokat és stratégiailag rendkívül értékes területeket nyerve.
Az orosz–ukrán gáztranzit-megállapodás a végéhez közeledik, Kijev pedig jelezte, hogy nem kívánja meghosszabbítani a szerződést. Úgy tűnik, Moszkva nem aggódik a gázbevételek miatt, de Európának újabb beszerzési útvonalak után kell kutatnia. Vajon lesz-e valódi alternatíva? – Elemzés Európa gázellátásának kihívásairól.
Az orosz gázvezetékek leállítása óta Norvégia kulcsszerepet játszik kontinensünk földgázellátásában. Ez azt is jelenti, hogy ha bármilyen nem várt esemény következik be – például egy üzemzavar –, az rögtön jelentkezik a földgázárakban.
Afganisztán, Kazahsztán és Türkmenisztán közösen dolgoznak azon, hogy megkönnyítsék az orosz nyersanyagexportot Dél-Ázsia felé. A tálib kormány együttműködése Moszkvával nem új, a két ország kapcsolatában egy ideje közeledés figyelhető meg. Eközben Kazahsztán szintén Afganisztánon keresztül szeretne kijutni az öböl menti országokhoz és Dél-Ázsiába. Úgy tűnik, egyre komolyabban veszik a senki által el nem ismert tálibokat…
Oroszország hiába Kína legnagyobb földgázexportőre, Peking mégis többet fizet érte a türkméneknek. Az ok egyszerű: Moszkva nincs most túl jó „alkupozícióban”.
Európa lázasan keresi a kiutat az energiaválságból. Az MCF Energy az európai földgázigény kielégítésére koncentrálva az osztrák Alpok közelében és Bajorországban tervez fúrásokat, amelyekkel jelentős gáz- és olajkészleteket szeretne kitermelni. Az MCF-nek így kulcsszerepe lehet Európa energiabiztonságának növelésében, miközben az öreg kontinens a zöldátállás felé halad.
A földgáz árának természetes ingadozása alapján előrejelzéseket tehetünk az energiaforrás következő hónapokban várható árváltozásaira. 2022-ben ezek az előrejelzések rémisztő kilátásokat festenek azokra az országokra nézve, amelyek nem védettek a piaci árak változásai ellen.
Norvégia a környezetvédők és természettudósok legnagyobb tiltakozása ellenére még nagyobb fokozatra kapcsol a mélytengeri erőforrások kiaknázásának terén. Egy új törvényjavaslatuk lehetővé tenné, hogy az eddig nem használt tengerfenéki területeken is végezhessenek földgáz-, kőolaj-kitermelést, valamint különféle, a zöldmegújuláshoz fontos ásványkincsek bányászatát, utóbbit elsőként a világon. A tervezetben kijelölt terület nagy része sarkvidéki részeket fed le, ahol a nemzetközi jog szerint Norvégiának joghatósága van az ásványkincsek kiaknázására.
A nyugati piacok elvesztésével Oroszországnak új vevőket kell keresnie, ha értékesíteni akarja termékeit, különösen az energiahordozóit. Az óriási energiaigényű Kína jelentkezik is, egyúttal meg is erősítve befolyását északi szomszédja felett. Peking tudja, hogy Moszkvának kevés alternatív földgáz-értékesítési útvonala van, így kedvező alkupozícióban találja magát. Habár Moszkva mozgástere számottevően szűkül, a valódi vesztes Európa: kontinensünk ugyanis lemondott egyik fő versenyelőnyéről, az olcsó orosz energiahordozókról, és tálcán nyújtotta át Kínának, amely most közel féláron kapja a földgázt Európához képest. Eközben Peking tárt karokkal várja az energiaintenzív nyugati vállalatokat.
Az Energiaügyi Minisztérium pénteki Facebook-bejegyzésében tette közzé Lantos Csaba energiaügyi miniszter rövid összefoglalóját az Operatív Törzs üléséről. A tárcavezető jelezte, az idén télen nem lesz veszélyben a magyar energiaellátás: a tárolói töltöttség megfelelő mértékben fedezi az igényeket.
Habár jelenleg a gázárak messze elmaradnak a tavalyi csúcsoktól, fennáll annak a veszélye, hogy a kedvezőtlen időjárás, az ellátási akadályok vagy a geopolitikai feszültségek miatt az árak ismét elszállnak. 
Az európai árak így is magasabbak az egyéb piacokon fellelhetőknél (amerikai gázár 4-5-szöröse), miközben Európa egyre kiélezettebb versenyt fut Ázsiával a korlátozott gázkészletekért.
Hiába az óriási gázkészletek, mégis számos technikai és politikai akadálya van annak, hogy Ciprus földgáztermelővé és -exportőrré váljon. Ezek közül kiemelkedik a szigetország egyik földközi-tengeri szomszédjával, Törökországgal régóta feszült kapcsolat.
Egyes országok az orosz gáztól való függőséget nagy nehézségek árán levetkőzték, ám az energiaváltás következő pontján megint felrémlik Moszkva megnyerő ábrázata. Oroszország ugyanis a világ uránbányászatában és -feldolgozásában is megkerülhetetlen.
Az orosz–ukrán háború nyomán kialakult energiaválság egyik következménye, hogy Azerbajdzsán Európai Unióba irányuló gázexportja jelentősen nőtt. Baku ígéretet tett arra, hogy 2027-ig megduplázza az ide irányuló exportot, melynek teljesítését korlátozza többek között az infrastrukturális kapacitás és a növekvő belföldi fogyasztás is.
Putyin tavaly még egy törökországi gázközpont létrehozására tett javaslatot, most az irániak álltak elő hasonló kezdeményezéssel. Ebben az esetben már egy teljes értékű „gáz-OPEC” létrehozásáról beszélhetünk.
A Nyugat azt várta, hogy Oroszország gazdasága darabokra hullik a szankciók csapásai alatt. Egy év elteltével még mindig azt várják, miközben egyre idegesebben állítják össze az újabb és újabb csomagokat.
