Egy Szajna-parti francia falucskában a lakosok népszavazáson betiltották a közterületeken az okostelefonok használatát. Alig néhány vokssal kerültek többségbe azok, akik szerint az emberek már így is sokat bámulják a parányi képernyőt. De vajon korlátozni lehet-e a kor szellemét?
Zavar van az adásban: előbb a francia elnök háborús héjaként veri a harci dobot, majd váratlanul békegalambként ír le pár kört, és arról beszél, hogy a nyári olimpia ideje alatt a fegyvereknek hallgatniuk kell. Végül izzadt macsóként, bokszkesztyűvel a kezén méregeti a fekete öves cselgáncsozó Putyint. A világsajtó valahogy így látja a szerepeket állandóan összekeverő Macront.
A második helyre jött fel Franciaország a világ legnagyobb fegyverexportőreinek listáján – derül ki a Stockholm International Peace Research Institute jelentéséből. Az Egyesült Államok maradt az éllovas: a nemzetközi fegyvereladások 41,7 százalékáért volt felelős 2019 és 2023 között. Ez az arány a 2017–2021-es 38,6 százalékról növekedett a mostani értékére, az elmúlt időszakban pedig több mint 100 országba küldtek fegyvereket.
A német fővárosban a múlt héten a weimari hármak – Német-, Francia- és Lengyelország – vezetőinek találkozóján megpróbálták megint működőképessé tenni az ukrajnai háború által megtépázott Berlin–Párizs-tandemet. Nem sok sikerrel. Macron azóta is kitart, és egyre nagyobb tábort gyűjt maga köré azzal a céllal, hogy katonákat kell küldeni Kijev megsegítésére. Ez a problémahalmaz jól mutatja, hogy milyen mélyek a különbségek a két ország védelmi stratégiájában.
Andrew Korybko elemző szerint Ukrajna Medvegyev-féle szétosztásánál a békére reálisabb a koreai forgatókönyv, ahol a nyugatiak szépen feldarabolják az országot „gazdasági befolyási övezetekre”. Persze Lengyelország sem marad hoppon, ám arra, hogy hivatalosan visszafoglalja az elvesztett területét, egy kicsit várnia kell. Végeredményben Odessza amúgy is egy francia város!
Az Egyesült Államok az első helyen maradt a világ legnagyobb fegyverexportőreinek listáján, a dobogó második fokára azonban Franciaország férkőzött fel, megelőzve Oroszországot. Az orosz export visszaesésével más államok, így Kína, Németország, Olaszország és az Egyesült Királyság jelentősége is megnövekedett.
A kínai vásárlók az utóbbi hetekben óriási mennyiségű határidős gabonavásárlási ügyletet mondtak le, ezzel tovább szorítva lefelé a világpiaci gabonaárakat. Az oroszok igyekeznek kihasználni ezt a helyzetet, és kiszorítani az amerikai, valamint az európai konkurenseket az eddigi megszokott piacaikról. Felvetették a BRICS-gabonatőzsde ötletét is, amit a világ még nem igazán vett komolyan.
A vasárnapi párizsi népszavazáson győztek Anne Hidalgo hívei, a polgármester asszony diadalt aratott. Az egész fővárosban alig negyvenezren szavaztak arra, hogy megháromszorozzák a SUV-típusú, a köznyelvben városi terepjárónak hívott járművekre kivetett parkolási díjat. Az 1,3 millió párizsi lakos 5,7 százaléka nyilvánított véleményt, akik közül 54 százalék szavazott igennel. Ez lenne a demokrácia vitathatatlan győzelme?
Franciaország új migránstörvényét a múlt hét végén aláírta Macron elnök, amivel kipipálhatta ötéves ciklusa egyik nagy feladatát. Ám ez a jogszabály nem az, amelyet a parlamentben a jobboldal jóváhagyott, mivel az alkotmánytanács alapos munkát végzett. Macron jól rászedte az egész jobboldalt. De vajon milyen áron?
A francia gazdák több napja tüntetnek, hogy nyomást gyakoroljanak a kormányra és az Európai Unióra, mert azok szabályai megfojtják őket. Gabriel Attal új miniszterelnök a hétvégén találkozott a gazdákkal, meghallgatta panaszaikat, ám semmilyen megegyezést nem tudott elérni a képviselőikkel folytatott megbeszélésen.
Üdv a jobboldalon! – világszerte ezekkel a szavakkal köszöntötték Emmanuel Macron francia államfőt az elemzők azt követően, hogy múlt heti sajtóértekezletén politikájában éles fordulatot mutatott be. Nyilván az új párizsi kormány összetétele is jele volt ennek, most viszont ez egyértelmű jobbraát.
Egy amerikai hitelminősítő a múlt év végén megkímélte Franciaországot a leminősítéstől. A kiadásainak csökkentésével küszködő állam jelenleg több mint 3000 milliárd euróval tartozik hitelezőinek, a nemzeti jövedelem alapján számolva az adósság 112 százalék környékén áll, ami majdnem duplája a Brüsszelben elvártnak. Ebben a helyzetben Párizs mégis megkockáztat egy olimpiát.
Az uniós országok attól tartanak, hogy Párizs és Berlin az ipar számára olcsó energiát biztosító lépései árthatnak az unió versenyképességének és a belső piacnak. Az olyan kis, többnyire Kelet- és Közép-Európában található országok, mint Magyarország vagy éppen Csehország lehetnek a fő kárvallottjai ezeknek a lépéseknek.
Cikkünk első részében vizsgáltuk, mi motiválta Napóleont, hogy ki akarjon tűnni a kortársai közül. Bemutattuk, milyen életutat járt be, amíg rá nem bízták Toulon ostromát, és a csőcselék szétverését, amikor a tömeg a Konvent üléstermének ostromára készült. Ezúttal azt tárjuk fel, miért tartják ma is a történelem egyik legnagyobb tábornokának Napóleont. Ezt pedig az első itáliai hadjárata, a zseniális első önálló parancsnoksága segítségével mutatjuk be olvasóinknak, amelyről természetesen egyetlen szót sem ejt Ridley Scott filmje.
A francia kormány néhány oktatási intézményben tanulmányozza az iskolai egyenruha viselését. Van, ahol tavasztól, de nagyobb számban szeptembertől indul a teszt. Általános szabályként az egyenruha-viselésre Franciaországban eddig még nem volt példa. Elképzelhetik, hogy milyen vitát váltott ki.
Párizs mindmáig erősen beavatkozik volt gyarmatainak ügyeibe: irányítja a monetáris politikát, megszabja a nyersanyag-kereskedelem feltételeit és számos katonai támaszpontot is működtet a területükön. Most azonban a szubszaharai Afrikát rég nem látott puccshullám sújtja, és leginkább az egykori francia gyarmatok érintettek. Mindemellett Franciaország afrikai érdekeit a nagyhatalmak felől is kihívások érik: az USA a nyugati befolyást félti, Oroszország gyakran a puccsokat támogatja, Kína pedig gazdaságilag aktivizálódik az új hatalmi vákuumokban.
Franciaország biztonsági kapcsolatai az örményekkel alapjaiban különböznek az EU-val és a NATO-val folytatott biztonsági együttműködéstől. Enne főként az az oka, hogy Örményországot mély biztonsági kapcsolatok fűzik Oroszországhoz és Iránhoz. Franciaország a közelmúltban fejlett légvédelmi technológiát exportált Örményországba, holott az ország orosz hadműveleti irányítás alatt áll. Milyen változást indítottak el az elmúlt időszak geopolitikai konfliktusai?
Ahogy a franciák és a britek, úgy a britek és a törökök között is történelmi ellentét feszül. A történelem során mintegy három évszázad szól a francia–török nagyhatalmi versengésről. Igaz, ma már nem létezik az Oszmán Birodalom, a történelmi versengés ma is érezhető, többek között a Dél-Kaukázusban – annak ellenére, hogy két NATO-szövetségesről beszélünk.
Franciaország az utóbbi időszakban fejlett légvédelmi technológia eladásáról döntött Örményországnak. Ez érdekes és felelőtlen lépés is: érdekes, mert Örményország az orosz vezetésű a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (CSTO) egyik alapító tagja, felelőtlen, mert így tálcán kínálja a fejlett technológia elsajátítását Moszkva és Teherán előtt.
Egyre érdekesebben alakul a francia lépegetés Marokkó és Algéria között. Az energiaszükséglet és a történelmi kötelékek eddig Algéria felé húzták Franciaországot. Miközben a Marokkóval való kapcsolatok feszültté váltak Nyugat-Szahara régiója miatt, úgy tűnik, Párizsnak szüksége van az algériai energiához való hozzáférésre is. Ki mond a végén sakk-mattot?
Új illattal jelentkezett a Dior. Ez nem nagy újdonság egy illatszergyártótól, viszont a francia márka most az egészen kicsiknek szánt parfümmel állt elő, amelynek az ára épphogy százezer forint alatt marad. De miért kell a semmihez sem hasonlítható varázslatos babaillattal versenyezni?
Mozgalmas hét és mozgalmas hónapkezdet áll Közép-Ázsia országainak gazdasági és politikai elitje mögött. November 1-jén ugyanis Emmanuel Macron francia elnök, majd másnap Orbán Viktor tett hivatalos látogatást Kazahsztán fővárosába, Asztanába.
A Hamász október 7-i támadása Izrael ellen feltárja a francia társadalom eddig lappangó törésvonalait. Franciaországban, amely Izrael és az Egyesült Államok után a világ legnagyobb zsidó közösségének az otthona, rettegésben élnek.
A francia kormány is kénytelen küzdeni a kapzsi- és zsugorinflációval. Sőt, a Carrefour üzletlánc önszorgalmúlag megjelöli azokat a termékeket, amelyek különösen megkárosítják a vevőket.
A német gazdaság csetlik, botlik. Franciaország ellenben ellenállónak bizonyul. Ráadásul ez a nyugati közgazdászok véleménye. A német Der Spiegel pedig egyszerűen egekbe magasztalja Párizs gazdaságpolitikáját.
Igen hatásosra sikerült Gabriel Attalnak, az új francia oktatási miniszternek a belépője, a világiasság jegyében betiltatta az iskolákban az abaját, a muszlim nők öltözékét. A mindössze tíz nap alatt keresztülvitt intézkedés egyet kétségtelenül elért: újra tetőfokára hágott a vita az állam „öltözködési tanácsadó” szerepéről.
A nyári uborkaszezonban nagyot ütött a hír: a múlt héten közzétett tanulmány szerint minden huszadik francia, mintegy hárommillió ottani állampolgár eurómilliomos. A baloldal azonnal ráugrott a témára: megmondtuk, hogy mekkora vagyonok vannak az országban: fizessenek a gazdagok! A szakértők zöme szerint ezek az adatok inkább ködösítésnek tekinthetők.
Az újabb puccs a Száhel-övezetben nem újdonság. Sokféle magyarázat született a történésekről, egy kicsit érdemes megnézni miként tekint a nigeri államcsínyre a globális dél. A nézőpontjuk szerint a Nyugat által hangoztatott demokrácia sokszor csak üzleti érdekekről szól, nem pedig az ott élők jólétéről, emberi megbecsüléséről.
Helyreállt a világ rendje: Franciaország ismét Európa-bajnok a villamosenergia-exportban. 2022 után, amikor az ország ki sem látszott az atomerőművek körüli gondokból, Párizs az idén nettó exportőr lett, és az európai kivitelben megelőzte Svédországot. Németország viszont az év első felében exportőrből importőrré vált.
Egyre érdekesebb fordulatot vesznek a Nigerben zajló események. Az afrikai országban az új katonai kormány a Wagner-zsoldosoktól kérne segítséget az ECOWAS beavatkozása ellen.
