Németország váratlan gazdaságpolitikai fordulattal készül lazítani a 2009-ben bevezetett szigorú adósságféken, hogy példátlan összegű befektetéseket eszközöljön a védelmi és infrastrukturális szektorban. A lépés nemcsak Berlin számára sorsdöntő, de az egész Európai Unió jövője szempontjából is új távlatokat nyithat. A fő kérdés az, hogy a Zöldek beállnak-e a tervezet mögé.
A CDU/CSU és az SPD megkezdi a koalíciós tárgyalásokat, középpontban a migráció szigorításával és a gazdasági válság kezelésével. Megállapodtak a határvédelem megerősítéséről, a szociális juttatások szigorításáról, valamint arról, hogy a védelmi kiadások növelését kivonják az adósságfék alól.
Friedrich Merz kutyaszorítóban van: a kormányalakítás után már nem tud hozzányúlni az alkotmányos adósságfékhez, ezért a jelenlegi béna kacsa parlamenten próbálja meg keresztülverni azt. Csakhogy ez így igen távol áll a demokratikus alapelvektől.
A német választások ugyan nem hoztak meglepetést, de megerősítették a törésvonalakat: a nyugati tartományokban az CDU/CSU, míg keleten az AfD dominált. A fővárosban a kelet–nyugati megosztottság mentén kirajzolódik az egykori fal: a CDU Nyugat-Berlinben, az AfD és a Baloldal Kelet-Berlinben szerepelt erősen.
Friedrich Merz egy erősebb geopolitikai fókuszú kormányt alakíthat, amely szigorúbb migrációs politikát és keményebb fellépést ígér Pekinggel és Moszkvával szemben, miközben a költségvetési fegyelem fenntartásához csak ipari és innovációs célú hitelek felvételét engedélyezné.
/A hét ábrája
A német választásokon a CDU/CSU még soha nem nyert ilyen kis aránnyal, míg az AfD rekordot döntve a második helyre került. Az SPD története legrosszabb eredményét érte el, a részvételi arány viszont rekordot döntött. A koalíciós tárgyalások során a legvalószínűbb a CDU/CSU és az SPD koalíciója.
A német választások után a CDU/CSU várhatóan visszatér a hatalomba, míg az AfD minden eddiginél erősebb lehet. Az igazi kérdés a szavazás utáni koalíciós tárgyalások alakulása, amiben a bejutó kisebb pártok száma kulcsfontosságú lehet. Mutatjuk, milyen koalíciós forgatókönyvek jöhetnek!
Németország vasárnap előre hozott választásokat tart, miközben az ország mélyen megosztott: a baloldali szavazók az inflációt, az éghajlatváltozást és a lakhatást tartják a legfontosabbnak, míg a centristák és a jobboldaliak inkább a bevándorlást, a gazdasági helyzetet és a közbiztonságot.
Ahogyan maga Scholz kancellár is tervezte, december 16-án a német parlament egy formális szavazáson megvonta tőle a bizalmat. Immár minden akadály elhárult a februári előre hozott választások elől.
Három évig bírta a mesterségesen összetákolt, az első pillanattól kezdve egymással semmiben egyet nem értő, egységes gazdaságpolitikai koncepciót felmutatni nyomaiban nem tudó pártokból álló német kormánykoalíció. A kimúlás törvényszerű volt és dicstelen. A romok eltakarítása és a német gazdaság életre keltése már egy új kancellár és kormány dolga lesz.
Angela Merkel döntése, amely Németországot eltérítette az atomenergia útjáról, mára a politikai és gazdasági viták középpontjává vált. Az ország energiaátállásának története nem csupán a klímacélokról szól, hanem egy olyan geopolitikai sakkjátszmáról is, amelynek következményeit a gazdaság minden szintjén érezhetik.
A német gazdaság azonnal kiemelkedne a sírgödörből, ha a törvényhozás alkotmányt módosítana, és a kormány végre képes lenne gigahiteleket felvenni. Az adósságfék nevében rejlő lényege immár pusztító akadállyá vált, a feladat tehát adott az új német kabinet előtt.
A februári választások izgalma után az új kormánypártnak villámgyorsan koalíciót kell létrehoznia, aztán egy nagy levegőt véve meg kell reformálnia a legnagyobb tabunak számító alkotmányos adósságféket. Tetszik vagy sem, elfogytak a lehetőségek.
Kompromisszumos megoldás született: a trónvárományos CDU januárban akarta a választásokat, Scholz kancellár márciusban. Végül kiegyeztek féltávban.
