A nyugati mindennapok romló működőképessége (szolgáltatásminőség, ügyfélszolgálat, ellátási zavarok, a lakhatás belépési küszöbe) jelez egy mélyebb jelenséget. A komplex, kiszervezett rendszerek világában a felelősség kérdése megfoghatatlanná válik, a rövid távú ösztönzők gyengítik a minőséget, a politika pedig egyre nehezebben tudja hitelesen kezében tartani a folyamatokat.
Az Egyesült Államok elvesztette az esélyét, hogy rákényszerítse az akaratát Kínára, Peking pedig küzdeni fog, hogy visszaszorítsa Amerika globális erejét. Francesco Sisci Pekingben élő olasz sinológus, újságíró arra hívja fel a figyelmet, hogy az USA már 2001-ben arra készült, hogy megbirkózzon a távol-keleti ország növekvő erejével, de valami mindig elterelte a figyelmét. „Ez nagyon sokba került Amerikának, azt vesztette el, ami a legdrágább: az időt” – állítja.
Az utóbbi években létrejött egy olyan globális folyamat, amelynek célja, hogy a politikai, gazdasági és szociális fejleményeket akár nemzeti, de akár nemzetközi szinten is, ne a társadalmak határozzák meg, hanem maga a világelit akarata. Márpedig a globális gazdasági és politikai folyamatokat meghatározó elit és a való világ közötti kapcsolat napról napra távolodik egymástól, ennek a következményei pedig hatalmas gazdasági, illetve szociális megrázkódtatások lehetnek.
