Míg Kína egy gigantikus, 3,5 milliárd dolláros kikötőt adott át Peruban az APEC-csúcsot kihasználva, Biden néhány Black Hawk helikoptert ajánlott fel az országnak. A történet jól megvilágítja, hogy az amerikai vezetés változatlanul nem érti, miért annyira sikeres Peking a globális beruházások területén, és miért bukott meg az USA gyarmatosító gazdaságpolitikája.
Egy török és két brit professzor kapta a közgazdasági Nobel-díjat az államok közötti jóléti különbségek intézményi okainak bemutatásával foglalkozó kutatásaikért. Munkájuknak köszönhetően megérthető, hogy mi lehet a társadalmi intézmények szerepe az országok közötti jövedelemkülönbségek csökkentésében.
Sok éven át tartó tárgyalásokat követően az Egyesült Királyság visszaadja utolsó afrikai kolóniáját Mauritius állama számára. A kérdéses terület a Chagos-szigetek, amelyek egyike egy fontos brit–amerikai katonai támaszpont otthonául szolgál.
Először az volt a probléma, hogy a szabályokon alapuló világrend nyugati hívei észre sem vették a globális délnek nevezett blokk potenciális erejét. Most, hogy már látják, nem tudják definiálni sem ezt az erőt, sem annak szerepét a geopolitikai átalakulás zűrzavarában. Pedig a folyamat visszafordíthatatlan, nem árt értő szemmel figyelni azokra, akik főszereplővé válnak a multipoláris világrend kialakításában.
Párizs mindmáig erősen beavatkozik volt gyarmatainak ügyeibe: irányítja a monetáris politikát, megszabja a nyersanyag-kereskedelem feltételeit és számos katonai támaszpontot is működtet a területükön. Most azonban a szubszaharai Afrikát rég nem látott puccshullám sújtja, és leginkább az egykori francia gyarmatok érintettek. Mindemellett Franciaország afrikai érdekeit a nagyhatalmak felől is kihívások érik: az USA a nyugati befolyást félti, Oroszország gyakran a puccsokat támogatja, Kína pedig gazdaságilag aktivizálódik az új hatalmi vákuumokban.
Egy indiai származású malajziai üzletember és tudós szerint öt fő tendencia szemlélteti, miképp változik a világ. Szerinte a Nyugatnak meg kell birkóznia azzal a valósággal, hogy többé nem tudja ráerőltetni a világra vezető szerepét, mint korábban.
A napokban zajlott Oroszország–Afrika csúcson többször elhangzott az afrikai vezetők részéről a Nyugat gyarmatosító jellegű kereskedelmével kapcsolatos panasz. Az ugandai elnök egyetlen plasztikus példával világította meg a problémát: a kávéexporttal.
Afrika számos országa világhatalom lehetne az elektromos járműiparhoz nélkülözhetetlen ásványok bőséges lelőhelye miatt, mégsem az. A lítiumra, nikkelre és kobaltra éhező országok ugyanis pont azt csinálják, amit a középkor óta mindig: nyersanyagot szállítanak haza, amiből Afrika nem sokat profitál.
