Thomas Fazi írásának központi állítása, hogy egy esetleges formális béke az orosz–ukrán háborúban nem feltétlenül jelentené a konfliktus lezárását. A szerző szerint a fegyveres összecsapások megszűnése után a háború más formában folytatódhat.
Európa betegsége éppen az a három ország, amely önjelölt orvosként hirdeti magát. Németország, Franciaország és Nagy-Britannia hatalmi státuszról szőtt fantáziái mögött azonban a gyengeség, a tehetetlenség és kudarcok sorozata húzódik meg.
Titokban tárgyalt egymással az amerikai és az orosz fél az ukrajnai háború lezárásáról. Az EU keményvonalasait kivéve mindenki megkönnyebbült, hogy Trump nem adta fel a diplomáciai kísérletezést – a háttéralku lehetősége ugyanakkor ismét mellékszereplővé degradálja Ukrajnát és Európát.
Miközben Oroszország üdvözli Trump békeközvetítői próbálkozásait, élesen elutasítja az ukrán biztonsági garanciák európai tervezetét.
Zelenszkij a Marshall-terv mintájára nemzetközi koalíciót sürget Ukrajna újjáépítésére, gazdasági előnyöket ígérve. Bár az elképzelés történelmi jelentőségű lehetne, megvalósítása az uniós belső megosztottság és pénzügyi terhek miatt kérdéses.
Lezajlott az orosz–ukrán tárgyalások második fordulója Törökországban. A találkozó egy óra alatt véget is ért, a két fél lényegi kérdésekről nem is beszélt. Úgy tűnt, a találkozón a török közvetítők akarják leginkább a háború végét.
A Törökországban tartott orosz–ukrán tárgyalásnak és a Trump–Putyin-egyeztetésnek az egyetlen pozitívuma az volt, hogy megtörtént. A béke iránti elkötelezettség hangoztatásakor lassan mindenki blöfföl: élén Oroszországgal, Ukrajnával és a Macron elnök vezette „hajlandók koalíciójával”. Trump a háttérben keveri a lapokat, és már nem mosolyog.
A Krím orosz területként való elismerése kulcsfontosságúvá vált az orosz–ukrán béketervezet elutasításában, mivel Ukrajna alkotmánya tiltja a területek átadását. A javaslat Moszkva számára kedvező lett volna, de Zelenszkij nem fogadta el a félsziget elvesztését – ezáltal megakadályozva a megállapodást.
