Az Európai Unió déli peremén zajló amerikai–kínai versengés új fókuszpontja a pireuszi kikötő. Az Egyesült Államok athéni nagykövetének éles kijelentései – miszerint „sajnálatos”, hogy a stratégiai jelentőségű kikötő kínai kézben van – váratlanul világították be azt a geogazdasági törésvonalat, amely az elmúlt évtizedben csendben épült ki.
Miután a japán miniszterelnök meglehetősen fenyegető hangvételt ütött meg Kínával szemben, a legnagyobb nyugati szövetségese inkább úgy döntött, jobb, ha megpróbálja enyhíteni a feszültségeket.
Az ukrajnai háború Európa geopolitikai súlypontját keletre tolta, amit kevés ország vett olyan komolyan, vagy épített erre ilyen jelentős politikai önazonosságot, mint Lengyelország. Cikkünk második részében áttekintjük a mai lengyel hegemón-törekvéseket.
Egészen a közelmúltig Lengyelországra egy szegény, csekély befolyású országként tekintett a Nyugat. Az ukrajnai háborúban azonban a lengyelek felvállalták a vezető szerepet. Cikkünk első részében áttekintjük lengyel hegemón-törekvések történelmi gyökereit.
A csúcson még egy nagy nemzet is követhet el nagy hibákat. Noah Smith írása azt vizsgálta, hogy Kína jelenlegi globális dominanciáját milyen tényezők veszélyeztethetik a közeljövőben. Ilyen lehet a demográfia, a gazdaság helyzete, de a legnagyobb probléma a belső hatalmi harc.
Ahogy a régi rend összeomlik, az amerikai birodalom átalakul – újjáépítkezik otthon, visszafogja magát külföldön, és egy keményebb, tartósabb gazdasági szférát kovácsol – állítja Carlos Roa amerikai geopolitikai elemző, a Danube Institute munkatársa.
Ahogy a régi rend összeomlik, az amerikai birodalom átalakul – újjáépítkezik otthon, visszafogja magát külföldön, és egy keményebb, tartósabb gazdasági szférát kovácsol – állítja Carlos Roa amerikai geopolitikai elemző, a Danube Institute munkatársa.
A globális gazdaság vagy egyensúlyba kerül, vagy összeomlik, de ezúttal még pusztítóbb lehet, mint a 2008-as pénzügyi válság. A volt görög pénzügyminiszter szerint az Egyesült Államok nem hajlandó segíteni a világ egyensúlyának helyreállításában, az EU pedig már nincs abban a helyzetben – így marad Kína
Amikor a hatalmas nemzetek elkezdik félni és tagadni a jövőt – ahogy ezt manapság Amerika teszi –, a történelmi példák azt mutatják, hogy ekkor már stagnálnak, és közeledik a bukás – állítja Noah Smith.
Donald Trump panaszkodik, hogy az Egyesült Államok ázsiai katonai bázisai elviselhetetlenül költségesek, és szeretné elérni, hogy Japán és Korea fizessen a biztonságáért. Jeffrey Sachsnak jobb ötlete van – Amerika zárja be a bázisokat, és vigye haza a katonákat.
A nemzetközi kapcsolatok hierarchiájának átalakulása és a középhatalmak felemelkedése új dinamikát hozott a globális politikába. A legfrissebb felmérés szerint az Egyesült Államok és Kína mellett Szaúd-Arábia, Brazília és Indonézia is a nagyhatalmak közé léphet.
Trump stratégiájának része a dollár leértékelése, amihez kellene a Fed kamatcsökkentése is. Ám a jegybank egyelőre nem működik együtt. Sőt, megszellőztették, hogy mi lenne, ha az előző válságokkal ellentétben a Fed most nem biztosítana elegendő dollárlikviditást.
Az Egyesült Államok évek óta kivételesnek tartott gazdasági teljesítménye számos szakértő szerint egy hatalmas buborékot hozott létre. Eközben a világgazdasági erőviszonyok egyre inkább a hárompólusú rend irányába mozdulnak el, e változó környezetben az „amerikai kivételesség” mítosza pedig korántsem tűnik megkérdőjelezhetetlennek.
Donald Trump második elnöksége kemény fellépést ígér Kína, Oroszország és Irán ellen. Az USA szankciókkal csapna le az orosz LNG-re, miközben az EU is zárná kapuit az orosz energiával szemben. Emellett a multipoláris világrendre törekvő “felforgató hatalmak” cinkostársai is keményebb elbánásra számíthatnak. Vajon sikerülhet visszaállítani az amerikai dominanciát?
A kínai elnök 50 milliárd dolláros pénzügyi támogatást, valamint 280 milliós katonai és élelmiszersegélyt is ígért az afrikai országoknak, miközben hangsúlyozta a kontinenssel való együttműködés stratégiai fontosságát Kína globális hatalmi pozíciójának megerősítése érdekében.
Joe Biden visszalépése az elnökjelöltségtől korai „béna kacsa” periódust eredményezett, de igyekszik a Közel-Keleten jelentős külpolitikai eredményeket elérni, hogy ne maradjon dicstelen nyom az elnöksége után. Most a szaúdi–izraeli közeledés lehet a fő célja, mivel a szaúdi stabilitás kulcsfontosságú a régióban, és az amerikai–szaúdi védelmi megállapodás, valamint Izrael támogatása mindkét fél számára előnyös lehet. Bár a terv kockázatos és sok akadályba ütközhet, mégis: jelenleg bel- és külpolitikai tényezők is segíthetik egy ilyen egyezmény létrejöttét.
Tavaly világszerte ötven százalékkal nőtt a megújuló energiaforrások felhasználása, az újonnan telepített kapacitások háromnegyedét a napelem-technológia adta. A napenergiából származó villamos energia aránya dupla akkora hazánkban, mint az EU-ban, az iparágat ma már Kína dominálja.
A történelem megismétlődésében reménykedni nem a legbölcsebb külpolitikai stratégia a Washington–Moszkva rivalizálás 21. századi változata, vagyis a hidegháború 2.0 megnyerésére.
A következő globális pénzügyi válság megfékezésére a nyugati szabályozók többsége legyint, mondván eleget tanultak a korábban elkövetett hibáikból. Ugyanakkor két fontos tényezőt nem szabad figyelmen kívül hagyni: az emlékezet szerepét a pénzügyekben és a hegemón hatalom pillanatnyi erejét.
A Biden-kormányzat a kritikus technológiák kínai fejlesztésének megakadályozása érdekében korlátozni szeretné az amerikai magánszemélyek és vállalatok befektetéseit Kínában, különösen a félvezetők, a kvantumszámítás és a mesterséges intelligencia (MI) területén. Peking éles kritikával reagált a javaslatra, a kínai MI-cégek azonban úgy tűnik, képesek lesznek alkalmazkodni az új helyzethez.
Pål Røren, az Oslói Egyetemről, egy tanulmányban ellentmond számos szakértőnek, akik úgy vélik, hogy a nemzetközi rendszer többpólusúvá válik. Szerinte a jelenlegi polaritást legjobban a katonai képességeken keresztül lehet mérni, ez pedig egyelőre unipolaritást mutat. Ugyanakkor nem zárja ki egy bipoláris világ kialakulását, amennyiben Kína megtartja hihetetlen emelkedését, de elveti a többpólusú világot.
Bár az amerikai hegemóniát már most is nehéz fenntartani, szinte lehetetlen lesz, ha Washington a teljes elszigetelődést választja. Az intő példát a Brit Birodalom szolgálja.
Amennyiben az Egyesült Államok nem változtat jelenlegi irányán, kockára teheti azokat a jellemzőket, melyek az elmúlt hetvenöt év során a világ vezető hatalmává emelték – figyelmeztetett a 2022 őszén Foreign Affairsben megjelent tanulmány. De vajon mi tesz egy nemzetet sikeressé?
Az Egyesült Államok elvesztette az esélyét, hogy rákényszerítse az akaratát Kínára, Peking pedig küzdeni fog, hogy visszaszorítsa Amerika globális erejét. Francesco Sisci Pekingben élő olasz sinológus, újságíró arra hívja fel a figyelmet, hogy az USA már 2001-ben arra készült, hogy megbirkózzon a távol-keleti ország növekvő erejével, de valami mindig elterelte a figyelmét. „Ez nagyon sokba került Amerikának, azt vesztette el, ami a legdrágább: az időt” – állítja.
Folyik a gazdasági harc a két vezető hatalom között, elindult a küzdelem a hegemón szerepért a világban, és mindez szankciókat, megszorításokat, sőt proxyháborúkat eredményez. Emellett elindult a szembenállás az ideológiák frontján is. Az egyik oldalon ott van Kína, a népét elnyomó rezsim, ahol lassan véget ér a gazdasági csoda, a másik oldalon a Nyugat, amely magára mint a szabadság kizárólagos őrzőjére tekint, de ahol a valóságban a tőketulajdonos hatalmasok sanyargatják az embereket.
Az Egyesült Államok bejelentette a Prosperity Guardians szövetség megalakulását, és felszólította Kínát, hogy ők is játsszanak benne konstruktív szerepet. Egy kínai biztonságpolitikai kutató elmagyarázza, hogy az ázsiai nagyhatalom miért nem csatlakozik a szövetséghez, és bemutatja haditengerészetük stratégiáját a kereskedelmi útvonalak biztosításában.
Latin-Amerikában lépésről lépésre – Perutól Uruguayig, Ecuadortól Guyanáig – az Egyesült Államok igyekszik újraépíteni stratégiai befolyását. Washington semmit sem tanult az elmúlt időszakban, ismét az eddig bevált módszerekkel próbál meg operálni.
A világunk egyre inkább a multipolaritás felé tolódik, amelyben a globális gazdaság meghatározó szereplőjévé válik Kína és az eurázsiai térség. A világhírű amerikai közgazdász, Jeffrey Sachs az Eurázsiának adott interjújában beszélt az orosz–ukrán háború hosszú távú hatásairól és az Egyesült Államok csökkenő hegemón dominanciájáról. Véleménye szerint a magyar miniszterelnök tisztán látja a világ helyzetét.
