Miközben a világ az egyre növekvő geopolitikai széttöredezettséggel küzd, fontos, hogy elgondolkodjunk a múlt tanulságain, különösképpen a hidegháború gazdasági hatásain. A vasfüggöny nagyjából megfelezte a keleti és a nyugati blokk közötti kereskedelmi forgalmat, és a keleti térség országaiban jelentős jóléti veszteségeket okozott, amely egészen a hidegháború végéig fennmaradt.
A történelem megismétlődésében reménykedni nem a legbölcsebb külpolitikai stratégia a Washington–Moszkva rivalizálás 21. századi változata, vagyis a hidegháború 2.0 megnyerésére.
A nemzetközi sajtó az elmúlt napokban arról számolt be, hogy Észak-Korea legfőbb vezetője, Kim Dzsongun ünnepélyesen az elődei mellé állítatta portréját a fontosabb épületekben és iskolákban. Ez azt jelenti, hogy a személyi kultusza elérte elődei, Kim Ir Szen és Kim Dzsongil státuszát a kommunista diktatúrában. De vajon mit jelent ez valójában? Beköszönt egy új éra az országban?
Az Egyesült Államok egyre agresszívabb kereskedelmi és külpolitikája Kínával szemben a legfeketébb hidegháborús hangulatot kezdi idézni. Mindent átszőnek a nemzetbiztonságra való hivatkozás kibogozhatatlan szálai, Kína hibáztatása pedig jótékonyan eltakarja a problémák fő forrását: az amerikai gazdaságpolitika elhibázott lépéseit. A következmények katasztrofálisak lesznek.
Cikksorozatunk első két részében a hidegháború űrbéli eseményeinek történetét vizsgáltuk meg, és bemutattuk az amerikai, illetve szovjet űrprogram két zseniális vezetőjét, Wernher von Braunt és Szergej Koroljovot. A harmadik, záró részben sorra vesszük az erőltetett űrverseny katasztrófáit, amelyeket mindkét oldalon ugyanaz a törekvés, az ellenfél minden áron való megelőzése motivált.
Cikkünk első részében azt vizsgáltuk meg, milyen szerepe volt a német sci-fi-terveknek a hidegháborús űrverseny kialakulásában. Ezúttal a szovjet–amerikai vetélkedés részleteit foglaljuk össze, és bemutatjuk az űrkutatás szovjet zsenijét, Wernher von Braun ellenfelét, Szergej Koroljovot.
A kétpólusú világrend nagyhatalmai ádáz küzdelmet folytattak 1957 és 1969 között azért, hogy győztesnek hirdethessék magukat a világűrbe kiterjesztett politikai és ideológiai harcban. Az űrverseny a hidegháborús fegyverkezési verseny részeként alakult ki, és komoly hatása volt a szemben álló kormányok illetve társadalmak pszichéjére is. Cikkünk első részében a „space race” korai szakaszát vizsgáljuk meg. Hol is kezdhetnénk, ha nem a náci Németország fegyverzeti fejlesztéseinél?
A Kínától való elszakadás a világtól való elszakadást jelenti, állítja Li Simo, a Fudan Egyetem Kínai Intézete tanácsadó bizottságának igazgatója, mert a következő 20 évben az ázsiai ország tovább növeli iparágainak hozzáadott értékét, és magas színvonalú iparágak fejlesztésén keresztül a világgazdaság új növekedését is elősegíti. A kérdés: a velük szemben alkalmazott „kicsi udvar, magas kerítés” elnevezésű stratégia miatt ki kerül majd a kerítés naposabb oldalára?
Az év végéhez közeledve csokorba szedjük a legnépszerűbb cikkeinket. Ez a június 17-i írásunk a hatodik legtöbbet kattintott volt 2023-ban. Azt írtuk, hogy a Szovjetunió összeomlása és a hidegháború vége után Európa számos országa eltörölte a kötelező katonai szolgálatot. Az ukrajnai háború nyomán azonban több helyen fontolgatják annak visszaállítását.
Az Egyesült Államok és Kína kapcsolatában megfigyelhető elhidegülés érezteti hatását az egész világon. Érdemes összevetni, hogy milyen folyamatok indultak el szerte a világon: az indo-csendes-óceáni térségben, Európában, a Közel-Keleten vagy éppen Latin-Amerikában.
Egy 1. világháborút megelőző klasszikus pillanatban vagyunk, ahol a legkisebb tévedés is katasztrofális következményekkel járhat – mondta a külügyi legenda egy friss interjúban.
A hirosimai G7-csúcstalálkozón már nem Ukrajna a főszereplő. A Nyugat Kína ellen fordul, de ehhez szüksége van a globális délre. Az viszont nem adja könnyen magát.
Európának új stratégiát kell alkalmaznia a kínai kapcsolatok területén, de nem keveredhet bele egy új hidegháborúba és a Washington-Peking viszály esetleges eszkalációjába – mondta az EU külügyi főképviselője.
James Cleverly külügyminiszter Magyarországhoz hasonlóan érvel a kínai kereskedelem és gazdasági együttműködés kapcsán.
