Az Európai Bizottság egyelőre csak „önkéntes” tagállami takarékoskodásról beszél, de a hangnem ismerős: a 70-es évek olajválságának a logikája tér vissza, amikor a kormányok a kínálati sokk miatt a keresletet kezdték szabályozni.
A jemeni húszik fenyegetése a Báb el-Mandeb-szoros lezárásával egy új, bénító tényező a Közel-Keleten. Egy totális tengeri blokád globális kereskedelmi összeomlással fenyeget, és ez a zsarolási potenciál meg is köti az amerikai haderő kezét.
Az iráni háború nyomán kirobbant energiaválság alapjaiban írja felül Ázsia zöldátállási terveit. A rövid távú gazdasági összeomlás elkerülése érdekében a régió országai sorra indítják újra a szennyező szénerőműveiket, a technológiaváltás pedig felgyorsul a nukleáris energia és az e-mobilitás terén.
Nagy kérdés, hogy vajon meddig bírja a nyomást egy olyan világ, amit már csak a technológiai verseny tart lélegeztetőgépen. Bár az MI-bumm levegőt ad, a Hormuz körüli káosz egyre jobban fojtogat.
A Hormuzi-szorosban zajló dráma maga a globalizált energiarendszer szétesése. A válság szétgyűrűzése világszintű átalakulást hordoz magában, és a sokk feldolgozásához már kevés az alkalmazkodás: újratervezésre és teljes energiaellátási átrendeződésre lesz szükség.
Az Egyesült Államok évtizedeken át globális biztonsági szolgáltatóként működött. Ám most, amikor segítséget kér, a szövetségesei egy része jogi kifogások mögé bújik, mások pedig egyszerűen nemet mondanak neki. A Hormuzi-szorosnál már nem is a hadihajók hiányoznak a legjobban, inkább az a bizalomra épülő rendszer, amely odaküldené őket.
A hét ábrája
Peking nem most kezdett el gondolkodni azon a forgatókönyvön, ami bekövetkezett a Hormuzi-szorosban, így az elmúlt években csendben kiépített többszörös energiavédelme hónapokig távol tarthatja a sokkot. Ha a helyzet azalatt normalizálódik, meg is úszta az egészet.
A közel-keleti háború közepette a Hormuzi-szoros lezárása a legsúlyosabb gazdasági kockázat. Az itt áthaladó energiahordozók 89,2 százaléka ázsiai országokba kerül, miközben a globális olajáramlás több mint 20 százaléka függ ettől az egyetlen vízi útvonaltól. A geopolitikai kockázat azonnal energiaellátási kockázattá válik.
Rakéták, feltorlódó tankerek és megugró biztosítási díjak – a Közel-Keleten kiéleződő amerikai–izraeli–iráni konfliktus már most 5–15 százalékos olajár-emelkedést áraz a piacokon. Bár az OPEC+ termelésnöveléssel próbálja hűteni a kedélyeket, egy tartós blokád könnyen 100 dollár fölé lökheti a Brentet.
A közel-keleti válság hamarosan beárazza magát az európai rezsibe. Katar LNG-leállása és a Hormuzi-szoros hajózhatatlansága máris gránátot dobott az európai energiatőzsdére: a gáz ára 50 százalékkal ugrott egyetlen nap alatt. Egy tartós konfliktus maga alá temetheti a maradék európai versenyképességet is.
A hét ábrája
Az Egyesült Államok és Izrael légicsapásai új szintre emelték az iráni konfliktust: a rezsim vezetőinek likvidálása után Teherán lezárta a Hormuzi-szorost és támadásokat indított amerikai bázisok ellen. Az várható volt, hogy a válság eszkalálódik, azt azonban kevésbé láttuk, hogy Washington elmegy-e egészen a rezsimváltásig, és hogy a világ meddig bírja a kialakulóban lévő energiapiaci sokkot.
Az iráni konfliktus miatt a Hormuzi-szoros biztonsága ismét a globális figyelem középpontjába került. A világ olajszállítmányainak közel ötöde ezen az útvonalon halad át, és a lezárása katasztrofális hatásokkal járhat. Magyarország az ukránok olajszabotázsa miatt különösen érzékenyen reagálna egy ilyen jellegű, a piacot tönkreverő geopolitikai fordulatra.
A Hormuzi-szoros biztonsága geopolitikai paradoxon: miközben Ázsia gazdaságai függnek leginkább az olajszállításoktól, a védelem terhét továbbra is a Nyugat viseli – ez a stratégiai egyensúlytalanság azonban hosszú távon nem tartható fenn.
A hét ábrája
Az OPEC már az izraeli háború kitörése után szólt, hogy nem fog kizökkenni a nyugalmából. Úgy is lett: az olajpiac majdnem olyan csendes, mintha békeidő lenne, pedig drónok és rakéták százai zúgtak el felette.
