A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) legfrissebb jelentése figyelemre méltó fordulatot jelent a globális energiapiac megítélésében. E szerint a fosszilis üzemanyagok iránti kereslet várhatóan 2050-ig folyamatosan emelkedik, amennyiben a jelenlegi trendek fennmaradnak.
A lítium iránti globális kereslet 2025-re elérheti az 1,8 millió tonna lítium-karbonát-ekvivalenst, ami háromszorosa a 2020-as szintnek, és a kitermelés súlyos vízhiányt okoz Chilében és Argentínában. A Climate and Community Institute friss elemzése szerint a fenntartható városi közlekedés és az újrahasznosítás 2050-re 92 százalékkal csökkentheti a lítiumigényt, de egyelőre óriási iránta a kereslet.
A globális energiaipar fordulat előtt áll: miközben a zöldátállás lendülete megtörik, a vezető olajcégek új tartalékok felkutatására fókuszálnak. A magas infláció, a geopolitikai feszültségek és az energiabiztonság iránti igény miatt a fosszilis tüzelőanyagok korszaka még évtizedekig velünk maradhat.
A Nemzetközi Energiaügynökség jelentése szerint a világ kőolajfogyasztása 2029-ben tetőzik. A világ legnagyobb kőolajimportőre, Kína esetében ez már 2027-ben bekövetkezik, köszönhetően az elektromos átállás ütemének és hatékonyságának. Úgy tűnik, a következő évtizedben a kőolaj szerepe fűtőanyagként csökken. Jó úton haladunk a zöldátállás felé?
Az acélipar a globális GDP 4 százalékát adja, de a károsanyag-kibocsátás 11 százalékáért felel. Mivel a zöldacél termelése drága, 2030-ra csak az új kapacitások 36 százaléka lesz árammal működő kohó, és ezek is gyakran szénalapú áramot használnak, főként Kínában és Indiában.
A zöldátállás átalakítja a globális munkaerőpiacot: egy felmérés szerint 2022-ben 13,7 millió megújuló energiaforrásokhoz kapcsolódó munkahely volt, de ez a szám azóta gyorsan növekszik. A Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzése szerint 2030-ig további 8 millió új zöldmunkahely várható, miközben 2,5 millió fosszilis energiához kötődő állás szűnik meg. Az OECD szerint a magasabb képzettséget igénylő zöldmunkahelyek jobban fizetettek, míg az alacsonyabb képzettségű dolgozók számára az átállás nagyobb kihívást jelent.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) előrejelzése szerint a globális energetikai tárolókapacitásnak a jelenlegi 200 GW-ról 2030-ra 1, 2050-re pedig 5 TW-ra kell növekednie a nettó nulla kibocsátás eléréséhez. Míg a hálózati tárolás hagyományosan a vízerőművekre épült, az utóbbi években a kémiai energiatárolási megoldások kerültek előtérbe. A lítiumos energiatárolók árának csökkenése és az új kémiai összetételek fejlesztése tovább serkenti az energiatárolási piacot, amely 2040-re 1000–3000 milliárd dollárosra is nőhet.
Nincs elérhetetlen távolságban a zöldátállás, ehhez azonban végleg el kell hagynunk a fosszilis energiahordozókat, és takarékosságra kell törekednünk.
Az az ország, amelyik az adatközpontokat ellenőrzi, irányíthatja a digitális közjavakhoz való hozzáférést, és biztonsági szempontból képes az adatok begyűjtésére, elemzésére és végső soron akár fegyverként való felhasználására is. Emellett az adatközpontok az innovációt is elősegítik. Lássuk azonban, hogy milyen kihívásokat jelentenek akár a zöldátállás, akár az energiatermelés szempontjából!
Nem is csodálkozhatunk ezen a világrekordon, hiszen tavaly a föld szénfüggősége is növekedett, dacára a számos „történelmi” klímamegállapodásnak. Ennek magyarázata az aszályok miatti alacsony vízenergia-termelés és a kínai növekedés, amely nagyrészt ugyancsak szénfüggő. A Nemzetközi Energiaügynökség éves jelentésében azonban találunk örömöt is az ürömök mellett: a világon a „tiszta energiák” egyre jobban terjednek.
A múlt héten a Nemzetközi Energiaügynökség arra figyelmeztetett, hogy Európa kemény tél elé nézhet, ha az időjárás nem fogadja a kegyeibe, mint tavaly. Ezt súlyosbíthatja, ha Oroszország leállítja a földrészre irányuló, még meglévő földgázszállításait, bár ezeknek a mennyisége a szovjet idők utáni mélypontra süllyedt.
