Washington nem vonul ki Irakból, hanem stratégiai átrendeződéssel erősíti közel-keleti pozícióit: az amerikai csapatok az Al-Aszad és a Victoria bázisról Erbilbe, részben Jordániába és Kuvaitba kerülnek át, hogy csökkentsék az iráni támogatású milíciák fenyegetését, mérsékeljék az iraki belpolitikai nyomást, ugyanakkor fenntartsák az USA regionális katonai befolyását és mozgásterét.
Kína újabb iraki földgáz- és kőolajmezőket szerzett meg, ezzel megerősítve pozícióit a közel-keleti országban. Az iraki gáz feletti fennhatóság kiterjesztése stratégiai fontosságú, sőt megalapozhatja egy esetleges Tajvan elleni háború bebiztosítását. Peking Moszkvával és Teheránnal karöltve terjeszkedik a térségben, ezzel jelentős erőforrásokat és stratégiailag rendkívül értékes területeket nyerve.
Az Amerikai Egyesült Államok hagyományosan úgy fut neki minden háborújának, hogy annak hamarosan vége lesz. A rövid háború vágya már-már tradíciónak tekinthető, csak valahogy soha nem jön össze.
