Irán négyszáz vállról indítható kínai légvédelmi rendszert szerezhet be. Ez a néhány tízmillió dolláros üzlet nem zárná le a perzsa állam légterét, viszont veszélyesebbé és költségesebbé tenné az alacsonyabb légtérben zajló amerikai–izraeli hadműveleteket.
Az iraki Kurdisztánban működő iráni kurd szervezetek egyelőre nem nyitottak szárazföldi frontot Teherán ellen, a katonai jelenlétük mégis tartós fenyegetést jelent Irán nyugati határán. A júliusi rakétacsapások azt mutatják, hogy Teherán már a lehetséges felkelés előtt igyekszik felszámolni ezt a hátországot.
Ukrajna fekete-tengeri exportfolyosója katonai blokád kihirdetése nélkül is leállt, miután a hajótulajdonosok és a biztosítók már túl magasnak ítélték a kockázatot. A Kaszpi-tengeri ukrán csapások közben az iráni konfliktust is összekötik az európai háborúval, veszélyes megtorlási láncot indítva.
A Hormuzi- és a Báb el-Mandeb-szoros egyidejű blokádja a világ energiakínálatának negyedét fagyasztja be, ami az áruszállítás megbénításával tovagyűrűzhet inflációs sokkba taszítva az ipart.
A hét ábrája
A világ olajpiacán a kitermelés helyett inkább a feldolgozás szab határt a kínálatnak. Az orosz finomítók elleni támadások és a közel-keleti zavarok mellett a dízel ára gyorsabban emelkedik a nyersolajénál, így az energiainfláció a hordók bősége mellett is fennmaradhat.
A hét ábrája
Az Egyesült Államokban fordulat készül a hadiiparban: a drága és lassan pótolható csúcstechnológia mellé olcsóbb, gyorsabban gyártható fegyvereket állítanának rendszerbe, ami azt jelzi, hogy a modern háborúkban immár a készletmélység és a gyártási sebesség is stratégiai fegyver lett.
Omar Bradley tábornok híres meglátása szellemében, miszerint „az amatőrök beszélnek a stratégiáról, a profik a logisztikát tanulmányozzák”, a Közel-Keletre és az olajárra most a diplomáciai közlemények helyett a hajók, biztosítók és kikötők felől érdemes nézni.
Európa az energiaválság során megtanulhatta, hogy az olcsó inputra épített versenyképesség gyorsan stratégiai kitettséggé válhat. A műtrágya most ugyanezt a leckét adja fel a mezőgazdaságnak, vagyis aki nem ura a tápanyagellátásának, az az élelmiszerárak felett is csak korlátozottan rendelkezik.
Az iráni háború körül felvetődött az a kérdés, hogy mi történik, ha Washingtonban vagy Jeruzsálemben a nukleáris fegyverek bevetése is szóba kerül. A tét az, hogy egy elhúzódó háború mikor válik politikailag kezelhetetlenné.
Bár a piacok eufóriában úsznak az amerikai–iráni alku bejelentésére, a G7-csúcs rámutatott, hogy a nyugati világrend korábbi egysége már a múlté. Izrael kapcsán pedig több probléma is felvetődik, amely zátonyra futtathatja a békét.
A hét ábrája
A közel-keleti háború miatt kialakult energiasokk láncreakcióként söpör végig a világ gazdaságain, ami a valutaárfolyamok gyengüléséhez, jegybanki védelmi intézkedésekhez és a makrogazdasági növekedés csökkenéséhez vezet.
A drónháború következő szintjén a távirányított eszköz mellé belép a döntési sebesség. A kínai rajalgoritmus, az okosirányzékok, a sörétes lőszerek, a lézerek és az európai drónfal vitája ugyanazt mutatja: a kard és a pajzs versenye hónapokra gyorsult.
A Hormuzi-szoros körüli zavar eddig nem repítette tartósan 150 dollárig az olajat, de ez kevés okot ad a megnyugvásra. A piac készletekkel, vészhelyzeti tartalékokkal, kerülő útvonalakkal és keresletfékezéssel próbál időt nyerni – a valódi költség csak később érkezhet meg.
Az iráni háború energiapiaci következményei Ázsiában már megingatták a költségvetési, ipari és társadalmi stabilitást is. Az első védőpajzsok – támogatások, készletek, árplafonok – kimerülőben vannak, a térség kormányai pedig dráguló válságkezelési pályára szorulnak.
A svájci infláció váratlan emelkedése mögött a közel-keleti feszültségek miatt megugró energiaárak állnak. A stabilitásáról ismert ország példája rávilágít, hogy a globális sokkok elől még a legellenállóbb gazdaságok sem bújhatnak el.
Az Emírségek kilépése egyelőre nem döntötte be az olajárat, mert a Hormuzi-szoros válsága egyelőre magasan tartja azt. A sokk később jöhet, ha a kartell fegyelme megbomlik: elindulhat egy árháború, Ázsia pedig a többdevizás olajrend felé mozdulhat.
A petrolkémiai és a vegyipar paradigmaváltását a nyersanyaghiány és a mesterséges intelligencia extrém energiaéhsége kényszeríti ki, ahogy az Jim Fitterling, a Dow Inc. vezérigazgatója áprilisi elemzésében olvasható. A globális versenyben az azonnali alkalmazkodás lett a túlélés záloga.
Kína a piaci értesülések szerint korlátozhatja a kénsav exportját, hogy védje a saját műtrágyaellátását. A döntés túlmutat a vegyiparon: a kénsavhiány a réz-, a nikkel- és az akkumulátorláncokon keresztül az élelmiszer-biztonságot és a zöldátállás költségeit is érintheti.
A globális hitelpiac legnagyobb kockázata ma már a geopolitikai sokkok összekapcsolódása. A Közel-Kelet, a vámok, a NATO jövőjének akockázata és az MI mozgatja a hitelpiaci rendszert, a piac azonban egyelőre túl nyugodt.
Washingtonban egyre nyilvánvalóbb, hogy a fegyverkészletek újratöltése már nem oldható meg a hagyományos hadiipari körön belül. A Pentagon ezért a civil ipar felé nyit: autógyártókat és nagyipari szereplőket vonna be abba a stratégiai kapacitásépítésbe, amely a nagyhatalmi korszakváltás egyik kulcstényezőjévé válik.
A közel-keleti konfliktus európai hatása messze túlmutat az olajon és a gázon, a Hormuzi-szoros zavarai a műtrágyát, a műanyagokat és a vegyipart is elérték. Ez közvetlenül veszélyezteti az élelmiszerláncokat, a csomagolóipart és az autógyártást, vagyis a kontinens versenyképességének több kulcspontját.
Az iráni háború az olaj- és devizapiacokon kívül megmozgatta a globális kötvénypiacok erőviszonyait is. Miközben a nyugati állampapírokat inflációs félelmek gyengítik, a kínai kötvények iránt nő a kereslet. Ezt még nem nevezhetjük pénzügyi rendszerváltásnak, de figyelmeztető jelnek igen.
Moszkvai olvasatban a Hormuzi-szoros körüli válság jóval több egy átmeneti olajársokknál: felértékeli Oroszország szerepét az energia- és a nyersanyag szárazföldi szállítása terén Eurázsiában. A Vzgljad szerint ebből a fő nyereség a pillanatnyi többletbevétel helyett az, hogy a világgazdaság ismét a földrajzi biztonságot tekinti elsődlegesnek.
Az amerikai benzinárak emelkedése ismét megnövelte az érdeklődést az elektromos és hibrid járművek iránt. A piac reakciója gyors, a vásárlások terén azonban egyelőre nincs fordulat: a magas kamatok, a drága új autók és a gyenge finanszírozhatóság továbbra is fékezi az elektromos átállást.
A Pentagon jövőre 54,6 milliárd dollárt kérne a Védelmi Autonóm Hadviselési Csoport számára az idei 225 millió után. Ez a 243-szoros ugrás azt jelzi, hogy Washington a modern hadviselésben már stratégiai szintre emeli a tömeges, olcsó és gyorsan pótolható autonóm rendszereket.
Az orosz stratégiai gondolkodás azért próbálja Törökországot egy Moszkvának kedvező „északi övbe” terelni, mert számára ez volna az egyik utolsó összeköttetés Irán, India és részben az európai energiapiac felé. Ankara viszont jó eséllyel nem blokkot választ, inkább újra a saját mozgásterét maximalizálná.
A Hormuzi-szoros blokádja már az európai légi közlekedést fenyegeti, Észak-Olaszországban szigorú kerozinkorlátozást vezettek be négy reptéren. Az eset rávilágít a kontinens ellátási láncainak sebezhetőségére.
