Az Egyesült Államok új szankciókat jelentett be Irán ellen, válaszul az Izrael elleni rakéta- és dróntámadásra. A nyugati világ nagy része csatlakozna Washingtonhoz, azonban ezek az intézkedések a 40 éve szankciók alatt álló ország iparágára valószínűleg csak korlátozottan hatnak.
A napokban lezajlott Izrael elleni legfrissebb iráni támadásnak van egy igen érdekes mellékszála. Nevezetesen, hogy az Elon Musk birtokolta mesterséges intelligencia, az X csevegőrobotja egy héttel az esemény előtt egy olyan hamis videós hírt kreált, amelyben iráni rakéták támadják a zsidó államot. Vajon egyfajta „jóslásra” is képes a gépi értelem?
Szombat éjszaka óta leginkább egy dolog foglalkoztat mindenkit: mi történik a Közel-Keleten Izrael és Irán között. A perzsa állam a damaszkuszi nagykövetség elleni izraeli támadásra reagálva 300 Sahed–136-os drónnal, valamint cirkáló- és ballisztikus rakétákkal támadta meg Izraelt. Igaz, ezeket semlegesítették, de minden eddiginél közelebb került egy regionális háború kialakulása. Mi következik?
Irán egyre magasabb színvonalra fejleszti dróntechnológiáját, miközben megtalálta a kiskapukat a szankciók kijátszásához is a pilóta nélküli eszközei gyártása és az azokkal való kereskedés érdekében. Ezzel jelentős ütőképességre és egyre nagyobb befolyásra tesz szert a Közel-Keleten, ami komoly fejtörést okoz Washingtonnak és szövetségeseinek.
Az Iszlám Állam afganisztáni ága vállalta magára a Moszkva külvárosában lévő koncertteremben márciusban elkövetett borzalmas terrortámadást. A Daech-K barbár támadásaival már nem egy helyen letette halálnévjegyét, nem árt véresen komolyan venni ezt a brigádot. Most a Bajnokok Ligája negyeddöntőinek otthon adó stadionokat fenyegette meg merénylettel, de félő, hogy nagyobb falatra vágyik, a nyári olimpiára.
Újabb háború a láthatáron, amihez Kínának is lesz pár szava. A vörös-tengeri kereskedelmi anomáliákat okozó húszik azzal fenyegetőznek, hogy megtámadják Szaúd-Arábiát, ha engedélyezi, hogy a területét az USA az ellenük irányuló csapásokhoz használja. Orosz részről viszont nem venné ki rosszul magát, ha egy Rijád elleni támadás következtében megugranának az olajárak, plusz bevételi forrást remélve.
Újabb együttműködési megállapodások születtek Moszkva és Teherán között, amelyek a két állam által korábban felvázolt gázkartell megvalósítását célozzák. Oroszország a zöldátállás miatt növekvő gázigény láttán felismerte, hogy az energiaszektor ezen területének uralása a következő tíz-húsz évben a hatalom biztosításának egyik kulcsa lehet. A Gazprom ezért egyre nagyobb mértékű támogatásokat biztosít az iráni kapacitások fejlesztéséhez.
Újabb háború törhet ki a Közel-Keleten, ezúttal Izrael és a libanoni Hezbollah között. Izrael akciói a szíriai légi és szárazföldi infrastruktúra ellen hatékonynak bizonyultak, így Teherán újabban a tengeren keresztül próbál fegyvereket eljuttatni a libanoni szövetségesének. Itt jön képbe Európa.
A szemünk láttára erodálódik fokozatosan az USA hatalmi pozíciója. A mostani időszak sok tekintetben hasonlít az 1930-as évekre, ahonnan a jelenlegi stratégiai problémáink erednek. A nemzetközi politikát meghatározó államok közti erőviszonyok eltolódtak: a Kína, Oroszország, Irán és Észak-Korea közötti kötelékek erősödnek.
Iránban ma parlamenti választásokat tartanak, emellett döntenek a Szakértők Tanácsa nevű vallási klerikális testület 88 tagjáról. Mindezt megerősített biztonsági intézkedések mellett. Az országban az elmúlt időszakban tapasztalható gazdasági, politikai és társadalmi feszültségek miatt növekvő elégedetlenség közepette ez a mai voksolás a klerikális intézményrendszer népszerűségének próbatétele lesz.
Nevezhetjük véletlen egybeesésnek is, hogy a világ legjelentősebb terrorszervezete éppen akkor éled újjá, amikor az USA küzd a nyugat-ázsiai hegemóniája elleni többfrontos támadással? Még érdekesebb, hogy az ISIS és Washington célpontjai mintha pontosan egybeesnének.
Tágabb regionális hatása is van a Pakisztán és Irán közötti helyzet fokozódásának, amit a múlt heti katonai akciók és az azt követő diplomáciai lépések váltottak ki. Pakisztán erőteljes válasza bonyolult helyzetet teremt, és nemcsak a bilaterális kapcsolatokra van hatással, hanem olyan befolyásos feleket is érint, mint Kína. Egyelőre azonban elcsendesülni látszanak az események.
Az elmúlt hetekben rendszeressé váltak a húszi milíciák támadásai a Vörös-tengeren közlekedő kereskedelmi hajók ellen. A térségben már az amerikai és brit légierő is beavatkozott, de a fegyveresek továbbra is komoly fenyegetést jelentenek a világkereskedelemre. Sokszor felmerült már, hogy Teherán közvetlenül érintett lehet a rajtaütések kidolgozásában. Vajon mennyiben valósak ezek a vádak?
A héten 11 ember veszítette életét miután kedden Irán, csütörtökön pedig válaszként Pakisztán hajtott végre légicsapásokat a közös határ menti területeken. Az ok: Beludzsisztán, illetve az ennek létrehozásán fáradozó szervezetek. Nem az az újdonság, hogy ezek a csoportok Iránban és Pakisztánban is működnek, hanem az, hogy Pakisztán azonnal válaszolt Teheránnak.
Iránra és Irakra érdemes figyelni hatalmas olaj- és gázkészleteik, földrajzi elhelyezkedésük és regionális befolyásuk miatt. Szövetségükkel megerősödne a síita hatalom, Kína és Oroszország pedig geopolitikai előnyöket szerezhetne ebből a szövetségből. Hogy komoly változások következnek, azt mutatja az iraki miniszterelnök felhívása, amelyben az amerikai katonák távozását követeli.
Türkmenisztán számára, amely a hatalmas földgázkészleteit nyugat felé exportálná, Irán egy csábító, olcsó, de egyben kockázatos megoldás is lehet. Az új megállapodások sebezhetők lehetnek a nyugati szankciókkal szemben és az is kockázatot jelenthet, hogy Irán időnként megbízhatatlan szállítónak bizonyult.
A Közel-Keletet joggal nevezhetjük a világ puskaporos hordójának, amire ráerősítenek az október 7-e óta zajló események. A Hamász támadása óta Izrael támadja a Gázai-övezetet. Ez egyfelől megosztja a kezdetben Izraelt támogató országokat, másfelől Egyiptomot mint szomszédos országot is feszélyezi. A nemzetközi szereplők egyelőre kivárnak: az USA természetesen egyoldalúan Izrael mögött van, de Kína és Oroszország gyanúsan hallgat, miközben Európát ebben a kérdésben is szétfeszíti a belső megosztottság.
Az olyan feltörekvő drónnagyhatalmak, mint Törökország és Irán, az orosz–ukrán háború közvetett résztvevőivé váltak a Bayraktar TB2, illetve a Shahed–136 gyártmányú drónjaikkal. Több platformon folyt a vita arról, hogy a török vagy az iráni drónok a hatásosabbak-e az ukrán fronton: nagyon úgy tűnik, hogy ahogy a donbaszi térségre helyeződött át a konfliktus epicentruma, a képzeletbeli csata Irán javára dől el.
Szaúd-Arábia, Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek, Irán és Etiópia 2024. január 1-jén hivatalosan is tagja lett a BRICS-nek. Az új tagállamok szakértői a csatlakozástól azt várják, hogy a lépés segít majd kiaknázni a lehetőségeiket, és az együttműködés előmozdítja a saját gazdasági fejlődésüket.
Az USA és a Szovjetunió soha nem került közvetlen összecsapásba, de évtizedeken át harcoltak egymás ellen proxy háborúk és egyéb beavatkozások formájában. Ma, a hidegháború 2.0 és blokkosodás időszakában igaz, hogy Ukrajna és Gáza lokális konfliktusok, de globális következményeik vannak. Ebben a turbulens nemzetközi környezetben a Makronóm Intézet által azonosított ingaállamok szerepe is felértékelődik.
Ahogy nő Azerbajdzsán geopolitikai szerepe a Kaukázusban és azon is túl, úgy erősödik rajta az Egyesült Államok nyomása. Washington új jó barátja Örményország lett, és annak megsegítésének leple alatt egyre világosabb, hogy az amerikai machinációk valójában a két, Azerbajdzsán határán fekvő országra, Oroszországra és Iránra, pontosabban azok összekapcsolódása ellen irányulnak.
Irán a nukleáris technológia elsajátítását tekintve kitartásról és elszántságról tett tanúbizonyságot. Egy atomfegyverrel rendelkező Teherán tovább ronthatja a Közel-Kelet stabilitását, nem beszélve a biztonságpolitikai következményekről. Éppen ezért Irán még mindig óvatos. Hogyan jutott el ide Irán, amely egykor az USA stratégiai partnere volt?
A nyugati vezetők büszkén vallják, hogy ők sohasem fizettek a terroristáknak a túszként elrabolt honfitársaikért. A türelmes tárgyalások eredményt hoztak, azt pedig senki sem látta, hogy mi történt a hátsó szobában. Most viszont az amerikai elnök öt kettős (iráni és amerikai) állampolgárért cserébe hozzáférést biztosít Teheránnak hatmilliárd dollárhoz. Ez se váltságdíj, Irán csupán visszakapja, ami az övé. Hogy is van ez?!
Jövő évtől hat új állam csatlakozik a BRICS-hez, ezzel a szervezet növelheti a befolyását, új régiókban léphet fel és a régiekben erőteljesebben építkezhet. Az orosz Vzgljad portál számba vette, hogy mit is tud nyújtani a szövetség az új tagoknak és mennyire előnyös a szervezet terjeszkedési folyamata Oroszország számára. Ennek alapján látható, hogy tudatos volt a dél-afrikai BRICS-csúcs döntése.
Két éve vették át a hatalmat Afganisztán felett a tálibok, akiket egyetlen nyugati ország sem ismert el. Ennek ellenére a tálibok olyan regionális szereplőkkel folytatnak aktív diplomáciát, mint Kína, Irán és Pakisztán.
Az „arab tavasz” után a közel-keleti országok hatalmi átrendeződésen mentek keresztül. Utólag szemlélve az Egyesült Államok „demokráciaexport” álnéven futó projektje, amely a Közel-Kelet amerikai mintára való átalakítását, valamint az értékes szénhidrogének megszerzését célozta, kudarcot vallott. Az arab tavasz kezdete előtt többnyire Irak, Egyiptom és Szíria versengett a régió dominanciájáért, az események viszont káoszba taszították ezeket az államokat, amely új regionális hatalmi központok kiemelkedését eredményezte. A hatalmi átrendeződéssel párhuzamosan az Egyesült Államok egyre inkább elveszíti befolyását a térségben, miközben Kína proaktívan tud megjelenni.
Putyin tavaly még egy törökországi gázközpont létrehozására tett javaslatot, most az irániak álltak elő hasonló kezdeményezéssel. Ebben az esetben már egy teljes értékű „gáz-OPEC” létrehozásáról beszélhetünk.
Egy év alatt jelentős előrelépések figyelhetők meg szerte a világon a haderő-modernizációs törekvésekben, de ami sokkal aggasztóbb, hogy a működőképes nukleáris fegyverek száma is jelentősen növekedett.
