Az év végéhez közeledve összeszedtük a tíz legolvasottabb cikkünket. A legtöbben azt a cikkünket olvasták, amely arról szólt, hogy ha az EU a fenntarthatósági előírások miatt pénzbüntetéssel próbálkozna az LNG-szállítmányokkal kapcsolatban, akkor egymolekulányi földgázt sem exportálnak Európába.
Trump közel-keleti körútján gigamegállapodásokat kötött Szaúd-Arábiával, Katarral és az Emírségekkel, erősítve az amerikai tech- és hadiipart. A lépések geopolitikai feszültségeket és EU-s versenykihívást is okozhatnak. Mutatjuk, mit jelentenek az új megállapodások.
Az orosz gáz szállításának megtagadásával az Európai Unió újabb függőségbe került – ezúttal Amerikától. Ám az európai gázpiac irányításának átvételével az USA akkorát harapott, amit nem tudott lenyelni.
Az öböl menti országok a háttérben Washingtonnal egyre szorosabb kapcsolatokra törekszenek Afrikával. Igaz, hogy vannak súrlódások a felek között a kormányzási értékek, a munkakörülmények és a folyamatban lévő regionális konfliktusok terén, de sokat nyom a latban Doha, Rijád és Dubaj részéről az import diverzifikációja, az élelmiszer-biztonság és az afrikai kikötőkhöz való hozzáférés.
Miután a Nemzetközi Energiaügynökség számításai szerint 2030 körül tetőzni fog a világ kőolajfogyasztása, a nagy olajállamok, mint az Egyesült Arab Emírségek vagy Szaúd-Arábia, más iparágakban keresgélik a virágzás jövőbeli zálogát. Úgy tűnik, a technológiai forradalom és a pénzügyi szektor lehetőségei felé fordulnának.
Putyin tavaly még egy törökországi gázközpont létrehozására tett javaslatot, most az irániak álltak elő hasonló kezdeményezéssel. Ebben az esetben már egy teljes értékű „gáz-OPEC” létrehozásáról beszélhetünk.
Az Európai Unió országai januártól szeptemberig 12,5 milliárd euróért vásároltak LNG-t Oroszországtól. Ötször annyit, mint tavaly.
Finoman fogalmazva sem a legdiplomatikusabb dolog leköpni a házigazdát, miközben az ő borát isszuk.
