Miközben az Egyesült Államok és Európa egyre magasabb vámokkal próbálja feltartóztatni a kínai exportot, Peking már a következő lépésnél tart. A világ elárasztása kínai termékekkel továbbra is kiemelt cél, de a kínai vállalatok immár helyi gyártást terveznek – saját üzemekkel, saját technológiával, saját szabványokkal. Ha ez sikerül, a vámháborúk értelmüket vesztik.
Washington és Brüsszel vámokkal és iparpolitikai intézkedésekkel próbálja fékezni Peking technológiai előretörését, eredménytelenül. A kínai export új lendületet vett: júniusban 27 százalékkal nőtt, a mesterséges intelligencia világszintű térnyerése ugyanis növekvő keresletet teremt a chipek, szerverek és számítástechnikai berendezések iránt – éppen azon a területen, ahol Kína egyre meghatározóbb szereplővé válik.
A BYD tavaly 4,6 millió járművet értékesített világszerte, teljesítve – igaz, menet közben lefelé módosított – éves célját, megelőzve a Teslát a globális elektromosautó-piacon. A szám önmagában történelmi, a mögötte húzódó trendek viszont már egy sokkal feszültebb, túlfűtött és politikailag is terhelt autóipari korszak kezdetét jelzik.
Kína történelmi rekordot döntött: az exporttöbblet először haladta meg az ezermilliárd dollárt. Közben a világ egyre idegesebben figyeli gyártói kifogyhatatlan lendületét. A számok lenyűgözőek, de mögöttük egy olyan változás körvonalazódik, amely a pekingi modellt épp akkor kezdi ki, amikor az a legerősebbnek tűnik.
Kína ma már nem partner, hanem rendszerhiba a globális kereskedelemben: olyan ország, amely egyre kevesebbet hajlandó importálni, miközben az exportjával szétveri más régiók piacát. A kínai gazdasági szereplők lényegében nem tudnak olyan terméket mondani, amit Kína a jövőben valóban meg akarna vásárolni a világtól – véli a FT szerzője.
Miközben milliárdokat fektetnek az elektromobilitásba, a német autóipar vezetői „technológiai nyitottságot” követelnek, és figyelmeztetnek: ha marad a belső égésű motorok 2035-ös betiltása, Európa átadja a piacát Kínának.
Minden fogadkozás ellenére 2025 első fél évében az Európai Unió 6,9 százalékkal több terméket vásárolt Kínából, mint tavaly. Az Egyesült Államok viszont tartotta magát ígéretéhez, és csökkentette függőségét Pekingtől.
Bár az amerikai vámok jelentős bizonytalanságot gyakoroltak a piacokra, Kína áprilisban képes volt fenntartani az exportnövekedést. A kereskedelmi teljesítmény a magas vámok ellenére meghaladta az elemzők várakozásait.
A Kína és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi konfliktus nem csupán gigantikus konténerszállítmányokról, vámháborúról vagy makrogazdasági mutatókról szól, hanem egyre nagyobb szerepet kapnak a kis értékű csomagok is. Ezek az alacsonyabb árú küldemények eddig lényegében vámmentesen áramolhattak az USA-ba, de a jól bejáratott rendszer most fenekestől felfordulhat. Mit fog okozni mindez az óceán két partján?
Az amerikai vállalatok óriási készleteket halmoznak fel a kínai termékekből, hogy ideig-óráig kihúzzák magukat a Trump-féle beígért büntetővámok negatív hatásai alól. Kínában közben cégre szabottan kezdték el megtámadni az amerikai üzleti érdekeltségeket. Pánikintézkedések és megelőző csapások.
Az S&P Global Ratings jelentése szerint az Ázsiában tett kísérletek a Kínától való ellátási lánc diverzifikációjára, eddig csak korlátozott hatással jártak, és Kína szerepe a globális exportban várhatóan nem fog drasztikusan csökkenni.
A saját tempójához képest mérsékelt gazdasági növekedéssel szembesülve Hszi Csin-ping úgy döntött, hogy mindent a gyártásra fordít. Mindez azt jelenti, hogy a kínai termékek a világ minden szegletébe eljutnak – verhetetlen áron.
