A bakui COP29 klímacsúcs – rekordhosszúságú tárgyalások után – végre új klímafinanszírozási célt tűzött ki, amely évi 300 milliárd dollárt ígér a fejlődő országoknak. Bár ez a korábbi vállalások háromszorosa, a delegáltak többsége elégtelennek tartja, és a globális dél képviselői szerint ennyiből nem lehet hatékonyan szembenézni az éghajlatváltozás kihívásaival. Az eredmény felemás: fontos lépés, de nem a várt áttörés.
A G20-ak vezetői két napra Brazíliában gyűltek össze, ahol változatlanul a gázai és ukrajnai háborúk voltak a középpontban. Közös nyilatkozatban sürgették emellett az éghajlatváltozás és a fejlesztés terén való együttműködést, kiegészítve a szegénység elleni globális küzdelemmel. A riói csúcstalálkozó Lula da Silva brazil elnök előzetes terveivel ellentétben különös hangsúlyt fektetett a geopolitikai feszültségek kezelésére, felkészülve egyben Trump visszatérésére is.
A tavalyi különleges év volt: a valaha mért legmelegebb esztendő, de a megújuló energiaforrásokba való befektetések terén is rekordot döntöttünk, amelyek értéke meghaladta az 1,8 ezer milliárd dollárt. Néhány héttel ezelőtt, a COP28-on pedig több mint 120 ország állapodott meg, hogy 2030-ig megháromszorozzák a megújulóenergia-kapacitásukat, 11 ezer gigawattra növelve azt. De hogyan lehet az átállást gyorsan és felelősen véghez vinni? Erről szólt a davosi Világgazdasági Fórum (WEF) egyik szerdai beszélgetése.
Több mint egy évtizede ígérgetik, most végre teljesítették 2009-es vállalásukat a világ leggazdagabb országai, miszerint évi 100 milliárd dollárt mozgósítanak, hogy segítsenek a fejlődő államoknak szembenézni az éghajlati válsággal. De az igazság az, hogy a fejlődő országoknak vissza kell fizetniük ennek a pénznek a nagy részét – méghozzá kamatokkal együtt.
Promóció
Trend
Promóció
Hazai válogatás
