Prága jóváhagyta a felülvizsgált zöldátállási tervét, amely szerint 2033-ra teljesen felhagynának a szénalapú energiatermeléssel, 2050-re pedig a kőolajtól és a földgáztól is megszabadulnának. Ezek pótlására jórészt az atomerőművekre támaszkodnának, amelyeknek a kapacitásbővítése szintén folyamatban van.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) előrejelzése szerint a globális energetikai tárolókapacitásnak a jelenlegi 200 GW-ról 2030-ra 1, 2050-re pedig 5 TW-ra kell növekednie a nettó nulla kibocsátás eléréséhez. Míg a hálózati tárolás hagyományosan a vízerőművekre épült, az utóbbi években a kémiai energiatárolási megoldások kerültek előtérbe. A lítiumos energiatárolók árának csökkenése és az új kémiai összetételek fejlesztése tovább serkenti az energiatárolási piacot, amely 2040-re 1000–3000 milliárd dollárosra is nőhet.
Egy híres tanulmány, amely számos elismert szerző munkáját összegzi, arra a következtetésre jut, hogy a megújuló energiaforrások használatának bővítése, bár első pillantásra ideális megoldásnak tűnik a kibocsátás csökkentésére irányuló törekvésekben, végül korlátokba ütközik, és így az atomenergia fontosságát is figyelembe kell venni.
