Dél-Amerika szénhidrogén-fordulata
Dél-Amerika energiatérképe a politikai fordulatok következtében gyorsabban változik, mint azt néhány éve várni lehetet.
2026. augusztus 17., hétfő
Dél-Amerika energiatérképe a politikai fordulatok következtében gyorsabban változik, mint azt néhány éve várni lehetet.
Kazahsztán csökkentené a kitettségét az orosz olajútvonalaknak, de a váltás lassú és drága. A kaszpi folyosó stratégiai menekülőút, a kínai kapcsolat pedig lehetőség és kockázat egyszerre. Asztana mozgástere ezért ma azon múlik, milyen gyorsan épülnek ki a Moszkvát elkerülő kapacitások.
Az iráni háború átrendezi az Öböl-államok, Törökország, Kína és Oroszország mozgásterét a Közel-Keleten, a térség minden szereplője a saját biztonsága, gazdasági érdekei és szövetségi kényszerei között lavíroz.
Az iráni konfliktus a benzinárakon túl a térség energiatérképét is átrajzolja. A Hormuzi-szoros körüli válság miatt hirtelen felértékelődtek a kerülő vezetékek, egy szomnszédos középhatalom szerepe tovább nő, Európa pedig az árakon és az LNG-szállítmányokon keresztül érzi meg a következményeket.
A közel-keleti háború miatt történelmi magasságokba szökött a kőolaj és a földgáz ára, így a fosszilisenergia-ágazat legnagyobb vállalatai lakomát ülhetnek az elképesztő mértékű extraprofitból.
Szerbia egyetlen olajfinomítója december elején leállt. Ebben a nehéz helyzetben hazánk igyekszik segíti, amiben csak tud: jelenleg például kőolajat expotálunk a szomszédos államnak, ezáltal egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy Magyarország régiós energetikai nagyhatalom legyen.
Miután az 1970-es években az OPEC-államok dominálták a földgázkitermelést, a 2010-es évek közepére az USA a palaforradalomnak köszönhetően képes volt felzárkózni. Most emelt fővel – technológiával és tőkével – tér vissza a Közel-Keletre, hogy a segítségéért cserébe megerősíthesse érdekeit a térségben.
A globális energiapiacokon zajló átalakulás közepette egy friss tanulmány rávilágít arra, hogy a világ legnagyobb olaj- és gázvállalatai csupán látszólagos erőfeszítéseket tesznek a fenntarthatóság irányába.
Moszkva és Peking visszafogott, de következetes stratégiával erősíti jelenlétét a nyugat-karuni kőolaj- és földgázmezők térségében, ahol a kitermelés felfuttatása akár évi több tízmilliárd dolláros pluszbevételt biztosíthat Teheránnak.
Líbia idén közel két évtized után először hirdetett meg nyilvános olaj- és földgázkutatási pályázatokat nemzetközi cégek számára. A licenckör 22 feltárási blokkot foglal magában – 11 szárazföldi és 11 tengeri területet – az ország legígéretesebb medencéiben (pl. Szirt, Murzuk, Gadámesz), illetve a Földközi-tenger líbiai partvidékén.
Az amerikai szankciók ellenére Irán olajipara virágzik, termelése és bevételei évtizedes csúcsokat döntögetnek. Ez a siker Teherán belső innovációjának és Kína megkerülhetetlen gazdasági partnerségének köszönhető, amely együttesen hatástalanította Washington „maximális nyomásgyakorlásának” politikáját.
A Nemzetközi Energiaügynökség jelentése szerint a világ kőolajfogyasztása 2029-ben tetőzik. A világ legnagyobb kőolajimportőre, Kína esetében ez már 2027-ben bekövetkezik, köszönhetően az elektromos átállás ütemének és hatékonyságának. Úgy tűnik, a következő évtizedben a kőolaj szerepe fűtőanyagként csökken. Jó úton haladunk a zöldátállás felé?
Kanada új olajvezeték-építése stratégiai fordulatot hozhat: diverzifikálná az exportját, csökkentené az USA-függőségét, miközben zöldberuházásokkal és ázsiai, európai partnerekkel erősítené energiapiaci pozícióját.
Az OPEC+ a kitermelés fokozásával tudatosan leszorítaná a kőolajárakat, hogy a drágán termelő amerikai palaipart a megtérülési küszöb alá nyomja és visszaszerezze elveszített piacait. Az árháborúnak azonban annak felszítói is áldozatul eshetnek.
/A hét ábrája
Az új magyar–szerb kőolajvezeték évi 5 millió tonna nyersolajat szállít majd, javítva a régió energiabiztonságát. A beruházás magyar oldali költsége mintegy 130 milliárd forint, a projekt 2025 végén kaphat engedélyt, az átadása pedig 2027-re várható. Mindez Magyarország olajtranzitszerepét is erősítheti, miközben csökkenti az Adria- és a Barátság vezetékektől való függőséget.
Az olajkartell teljesítheti az amerikai elnök kívánságát úgy is, hogy közben megőrzi saját tekintélyét.
Miközben a gázárak emelkednek, a politikusok tagadják, hogy a hideg tél kihívásokat jelenthet.
Az ország 2025 végére a napi 1,6 millió hordós kitermelést tűzte ki célul, amelynek eléréséhez pályázatokat hirdet feltárási szerződésekre.
Az amerikai palaolaj-kitermelés minden jel szerint elérte a csúcspontját, a Permian-medencében a fúrt kilométerenkénti olajkitermelés pedig csökkenésnek indult, miközben a mélytengeri olajberuházások gyorsan emelkednek.
Prága jóváhagyta a felülvizsgált zöldátállási tervét, amely szerint 2033-ra teljesen felhagynának a szénalapú energiatermeléssel, 2050-re pedig a kőolajtól és a földgáztól is megszabadulnának. Ezek pótlására jórészt az atomerőművekre támaszkodnának, amelyeknek a kapacitásbővítése szintén folyamatban van.
Bolívia évekig az a szocialista latin-amerikai állam volt, amely elmondhatta magáról, hogy gazdasági növekedést tud felmutatni, miközben az infláció alacsony és a szegénység is csökken. Mostanra azonban beütött a krach, és az ország minden lakosát érintő válság tombol.
A piac elkezdte a kockázatok tükrében újraárazni magát: a fő kérdés most a közel-keleti konfliktus eszkalációs lehetőségeivel kapcsolatos. Ha ez egy súlyosbodó konfliktus előjele, akkor az energiapiaci válság is erősödni fog.
A brit munkáspárti kormány új adóemelési tervei, amelyek az északi-tengeri kőolajra és földgázra vonatkoznak, az érintett vállalatok szerint több ezer munkahelyet veszélyeztethetnek az energiaszektorban és a kapcsolódó iparágakban, emellett kedvezőtlen hatással lehetnek a beruházásokra. A kormány a zöldátállásra hivatkozik, és ígéri, hogy a reformok hosszú távon, a jövő iparágaiban teremtenek új munkahelyeket.
Miután a Nemzetközi Energiaügynökség számításai szerint 2030 körül tetőzni fog a világ kőolajfogyasztása, a nagy olajállamok, mint az Egyesült Arab Emírségek vagy Szaúd-Arábia, más iparágakban keresgélik a virágzás jövőbeli zálogát. Úgy tűnik, a technológiai forradalom és a pénzügyi szektor lehetőségei felé fordulnának.
Úgy tűnik, Nigéria elkezdett rendet rakni a kőolaja körül. A múlt héten komoly razziáról érkeztek hírek, amely során több illegális olajfinomítót semmisítettek meg és több helyen megszüntették a kőolajvezetékeket megcsapoló csatlakozásokat.
Az amerikai nyersolaj domináns erővé vált a globális olajpiacon, miután a texasi palamezőkről származó WTI Midland típusú olaj bekerült az eddig kizárólag európai olajat tartalmazó Dated Brent globális referenciaértékbe. A lépés tükrözi Amerika növekvő befolyását az európai és ázsiai olajellátásban.
Kína újabb iraki földgáz- és kőolajmezőket szerzett meg, ezzel megerősítve pozícióit a közel-keleti országban. Az iraki gáz feletti fennhatóság kiterjesztése stratégiai fontosságú, sőt megalapozhatja egy esetleges Tajvan elleni háború bebiztosítását. Peking Moszkvával és Teheránnal karöltve terjeszkedik a térségben, ezzel jelentős erőforrásokat és stratégiailag rendkívül értékes területeket nyerve.
Afganisztán, Kazahsztán és Türkmenisztán közösen dolgoznak azon, hogy megkönnyítsék az orosz nyersanyagexportot Dél-Ázsia felé. A tálib kormány együttműködése Moszkvával nem új, a két ország kapcsolatában egy ideje közeledés figyelhető meg. Eközben Kazahsztán szintén Afganisztánon keresztül szeretne kijutni az öböl menti országokhoz és Dél-Ázsiába. Úgy tűnik, egyre komolyabban veszik a senki által el nem ismert tálibokat…
Az USA önmagát is túlszárnyalva 2023-ban több nyersolajat termelt, mint bármely más állam valaha. Ez igencsak kínos, miközben a világ nagy része a zöldátállásra törekszik, Joe Biden elnök pedig többször is ígéretet tett a megújuló energiára való átállásra és a fosszilis energia támogatásának felfüggesztésére. Mik lehetnek a jövőbeli tendenciák?
