A globális rendszer a jelek szerint nem szélesedik, hanem szűkül: a középhatalmak mozgástere látszólag nőtt a hidegháború után, valójában csupán egy átmeneti gazdasági és geopolitikai lehetőséget használtak ki. Az Egyesült Államok és Kína közben ugyanazon rendszer feletti ellenőrzés jogáért verseng, ami előbb-utóbb minden köztes szereplőt választási kényszerbe hozhat.
A nemzetközi stabilitást évtizedekig biztosító hegemonikus garanciák korszaka véget ért. A nagyhatalmi vetélkedés fókuszába a kritikus nyersanyagok és a hadiipari technológiák kerültek, a világ középhatalmai viszont még csak keresik a saját útjukat.
A kanadai miniszterelnök Davosban azt hirdette, hogy a „kevésbé hatalmasak ereje az őszinteségben rejlik”, csakhogy a saját külpolitikája pont ezt cáfolja: Katar, Kína, a fegyverüzletek és a Covax‑dilemma – ha ez a középhatalmak új útja, akkor a képmutatás fényes jövő előtt áll.
Miközben egyes középhatalmak – például Ausztrália – a multilaterális együttműködést hirdetik, a valóság csúnyán az arcukba köp. Trump éppen most dugja zsebre az ENSZ-t, hogy azt majd revolverként ránthassa elő a Kína elleni párbajok során.
A nemzetközi kapcsolatok hierarchiájának átalakulása és a középhatalmak felemelkedése új dinamikát hozott a globális politikába. A legfrissebb felmérés szerint az Egyesült Államok és Kína mellett Szaúd-Arábia, Brazília és Indonézia is a nagyhatalmak közé léphet.
Az Eurázsia Fórum geopolitikai panelje a globális hatalmi átrendeződésre, a középhatalmak növekvő szerepére és a multilaterális rendszerek válságára összpontosított. Törökország és Kína regionális és globális jelentősége kiemelt figyelmet kapott, miközben az USA–Kína-versengés új világrendet formál. A résztvevők hangsúlyozták a párbeszéd és az innováció fontosságát is a békeközvetítés és a fenntarthatóság érdekében.
A globális dél középhatalmai nem siettek oldalt választani az orosz–ukrán háború kapcsán, és országaik társadalmában jól rezonál az orosz propaganda. Az amerikai Foreign Affairs elemzése Brazíliát, Indiát, Indonéziát, Dél-Afrikát és Mexikót veszi számba, hogy miként alakul az ukrajnai konfliktushoz való hozzáállásuk.
A múlt század közepén a két nagy tömb (USA, Szovjetunió, illetve azok befolyási zónái) a globális GDP 88 százalékát tette ki.Napjainkra ugyanezen országok már csak ennek az 57 százalékáért felelnek, a csökkenés pedig tovább folytatódik. Megjelentek tehát azok a dinamikusan fejlődő középhatalmak, amelyek minden valószínűség szerint a közeljövő legmeghatározóbb geopolitikai és gazdasági szereplői lesznek.
