A nemzetközi stabilitást évtizedekig biztosító hegemonikus garanciák korszaka véget ért. A nagyhatalmi vetélkedés fókuszába a kritikus nyersanyagok és a hadiipari technológiák kerültek, a világ középhatalmai viszont még csak keresik a saját útjukat.
Mi történik, ha Kína elzárja a csapot? Az amerikai hadsereg mobil minifinomítókkal válaszol: évtizedek után újra belföldön állítaná elő a lőszergyártáshoz nélkülözhetetlen ásványokat.
A geopolitika ma nem pusztán a területi kontrollról, hanem a világgazdaságot összekötő hálózatok (ellátási láncok, pénzügyi infrastruktúra, digitális és energiakapacitások) meghatározó infrastruktúrájáért folyó versenyről szól.
Kína újabb kritikus nyersanyag exportját függesztette fel, ezúttal az antimonét, ami érzékenyen érintheti az európai és amerikai hadiipart, de a fotovoltaikus ágazatot is, amelyben a fémet a napelemek teljesítményének javítására használják. Az ázsiai nagyhatalom 48 százalékos részesedésével uralja a globális termelést, de nettó importőr a koncentrátumokból, amelyeket többnyire Thaiföldről, Mianmarból és Oroszországból szerez be.
Indonézia február 14-én elnökválasztást rendez, ami meghatározza, hogy ez a hatalmas gazdaság milyen irányt vesz az elkövetkező években. Az ország mérete, demográfiai összetétele miatt sem hagyható figyelmen kívül. Ráadásul a hatodik legnagyobb feltörekvő gazdaságról beszélhetünk, ahová szinte ömlik a külföldi működő tőke. Sőt, az ország kulcsfontosságú nyersanyagok kitermelője is, a zöldátállás nélküle aligha lesz megvalósítható.
Az Európa számára lesújtó hírek nem érhették váratlanul: 98 százalékos függőségi szintje mellett főként a zöldátállás, a csipgyártás, valamint az elektromosautó-gyártás mint főbb fejlesztendő területe miatt mégis lefagyott az intézkedés hatására.
