Az iraki Kurdisztánban működő iráni kurd szervezetek egyelőre nem nyitottak szárazföldi frontot Teherán ellen, a katonai jelenlétük mégis tartós fenyegetést jelent Irán nyugati határán. A júliusi rakétacsapások azt mutatják, hogy Teherán már a lehetséges felkelés előtt igyekszik felszámolni ezt a hátországot.
Törökország „megtámadja” Iránt? A kérdés elsőre túlzásnak hangzik, mégis egyre több elemzés teszi fel, mert kétségtelenül a mostani iráni háború egyik mellékterméke a kialakuló határ menti hatalmi vákuum.
A szíriai kormány 50 ezer katonával egy kurdellenes offenzívára készül Rakka és Deir ez-Zór térségében, miközben Washington egyre inkább hátat fordít korábbi szövetségeseinek. A hadművelet nemcsak a dzsihadista csoportok megerősödésének kockázatát hordozza, hanem újabb menekülthullámot is indíthat, amely Törökországon keresztül közvetlen nyomást gyakorolhat Európára.
A PKK bebörtönzött vezetője fegyverletételre és a szervezet feloszlatására szólította fel a híveit, ami véget vethet a mintegy 40 éve tartó török–kurd konfliktusnak. Erdoğan történelmi lehetőségként értékelte a bejelentést, miközben politikai és biztonsági szempontok között egyensúlyoz.
A kurdkérdés a Közel-Kelet stabilitására is kihat, amelyet a szíriai polgárháború és a kurdok autonómiára törekvése élezett ki. A kurdok által ellenőrzött északkelet-szíriai régió gazdaságilag és stratégiailag kulcsfontosságú, de fennmaradása az amerikai támogatástól és a regionális megállapodásoktól függ. A belső megosztottság és a szomszédos országokkal fennálló feszültségek tovább mélyítik a problémát.
