Délkelet-Ázsiában az online csalóközpontok ügye kiberbűnözésből emberkereskedelemmé vált. Sok embert ugyanis hamis állásajánlatokkal csábítanak külföldre, majd zárt telepeken csalások végrehajtására kényszerítenek. A razziák során több központot felszámoltak, de a kiszabadítottak közül sokan útlevél hiányában két ország között rekedtek.
Október 11-én zárult az ASEAN-csúcstalálkozó Laoszban, ahol a fő témák között szerepelt a mianmari válság és a dél-kínai-tengeri feszültségek, ez utóbbi apropóján pedig az amerikai–kínai rivalizálás is. Bár a tagállamok próbálnak egyensúlyozni az USA és Kína között, érdemi előrelépést nem sikerült elérni sem Mianmar ügyében, sem a regionális feszültségek enyhítésében.
A hidegháború 2.0 kontextusában nem mindegy, hogy hogyan alakul a délkelet-ázsiai országok szerepfelfogása. Laosz esetében a változás szelei különösen érezhetők. Több felmérés alátámasztja, hogy Laoszban a kínai befolyás fokozatosan, de csökken, az Egyesült Államok iránti szimpátia viszont növekszik, bár az ország jelentősen profitált a kínai befektetésekből, különösen az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezésen keresztül. Ennek ellenére Laosz külpolitikája, politikai prioritásai a nagyhatalmi rivalizálás szemszögéből azt mutatják, hogy az ország a nemzetközi kapcsolatok terén független tud lenni, és képes egyensúlyt teremteni szomszédai, valamint más nagyhatalmak között.
