A Bloomberg terjedelmes cikkben értekezett arról, hogy Európa újra nagyon kitett egyetlen gázszállító vállalatnak. Ezúttal nem az oroszok, nem a Gazprom került az amerikaiak célkeresztjébe, most Norvégia a bűnös, és annak egyik vállalata: az Equinor.
Új, Oroszországgal és Belarusszal szembeni szankciós csomagot mutatott be május 8-án az Európai Bizottság. A javaslat meglepően ambiciózus a korábbi, inkább gyenge retorziókkal ellentétben. Nagy kérdés, hogy amennyiben elfogadják az intézkedéseket, azok elérik-e a kívánt hatást. Az elfogadásukhoz egyhangú döntés szükséges, így elképzelhető még némi finomítás. Emellett döntés születhet katonai célú finanszírozásról Örményország és Georgia számára.
Amikor Macron, Franciaország büszke prokonzulja Oroszország felé nézve szigorú tekintettel és határozott szóval hadat üzent, persze csupán csapatok fenyegetésével, máris fura fordulat történt. Kiderült, a franciák csak az idén 600 millió eurót adtak Moszkvának a cseppfolyósított földgázért cserébe, amelynek a mennyisége az év első negyedében magasabbra kúszott, mint ahogy azt az ember gondolná.
Európa lázasan keresi a kiutat az energiaválságból. Az MCF Energy az európai földgázigény kielégítésére koncentrálva az osztrák Alpok közelében és Bajorországban tervez fúrásokat, amelyekkel jelentős gáz- és olajkészleteket szeretne kitermelni. Az MCF-nek így kulcsszerepe lehet Európa energiabiztonságának növelésében, miközben az öreg kontinens a zöldátállás felé halad.
A kivetett szankciók abban eredményesek voltak, hogy az USA a világ vezető LNG-exportőrévé vált. Európa csupán annyit ért el, hogy az orosz függőséget amerikaira cserélte. Az amerikai LNG-nek való kitettség máris megbosszulja magát: a Fehér Ház január 26-án bejelentette, hogy felfüggeszti az új LNG-exportengedélyek kiadását. Az EU számára a zöldenergia arányának növelése enyhíthetné ezt a függőséget.
Az EU hangzatos politikai nyilatkozatai ellenére valójában továbbra is támaszkodik az orosz eredetű feldolgozott üzemanyagokra, amelyek részben kerülő útvonalakon, például Indián vagy más mosodaországokon keresztül érkeznek. A földgáz esetében is hasonló a helyzet: az EU 2030-ig jelentősen szeretné csökkenteni az orosz gáztól való függőséget, de az orosz cseppfolyósított földgáz (LNG) importjában nem történt csökkenés, ami felveti a kettős mércét és az ellentmondásokat az EU politikájában. Az EU-s intézményi nyomás ellenére Spanyolország 60, Belgium 50, Franciaország pedig 40 százalékban növelte idén az orosz LNG-behozatalt a tavalyi év azonos időszakához képest.
Az indiai külügyminiszter szerint a Nyugat hálás lehet Indiának, amiért energiapolitikájával hozzájárult ahhoz, hogy ne ugorjanak meg az olajárak. India az orosz–ukrán háború kirobbanása óta sokkal több olajat vásárol Oroszországtól, de Subrahmanyam Jaishankar elmondta, hogy ezt gazdasági érdekek diktálják.
Habár jelenleg a gázárak messze elmaradnak a tavalyi csúcsoktól, fennáll annak a veszélye, hogy a kedvezőtlen időjárás, az ellátási akadályok vagy a geopolitikai feszültségek miatt az árak ismét elszállnak. 
Az európai árak így is magasabbak az egyéb piacokon fellelhetőknél (amerikai gázár 4-5-szöröse), miközben Európa egyre kiélezettebb versenyt fut Ázsiával a korlátozott gázkészletekért.
Ismét a pillangóeffektus: ha egy ausztrál munkás megrezegteti a szakszervezeti kiskönyvét, a holland gáztőzsdén elszabadul a pokol.
A Scholz-kormánynak eddig 22,7 milliárd euróba kerültek a támogatások. Most kiderült, 2027-ig nem is remélik, hogy lejjebb mennek az energiaárak.
Pillangóeffektus: ha Ausztráliában sztrájkolnak a munkások, Európában a fejüket fogják az energiatőzsdén.
Van olyan vállalat, amelyik drasztikusan visszavette, de olyan is, amelyik növelte a kitermelést.
Ezúttal az ukrán klímavédő szervezetek felhasználásával indult kijevi kampány annak érdekében, hogy az EU teljesen állítsa le az orosz cseppfolyósított földgáz vásárlását. Nem fog menni.
Putyin tavaly még egy törökországi gázközpont létrehozására tett javaslatot, most az irániak álltak elő hasonló kezdeményezéssel. Ebben az esetben már egy teljes értékű „gáz-OPEC” létrehozásáról beszélhetünk.
Kanász-Nagy Máté, az LMP frakcióvezető-helyettese és Steiner Attila, az Energiaügyi Minisztérium energetikáért és klímapolitikáért felelős államtitkára június 14-én Biztonságban van Magyarország energiaellátása? címmel folytatott szakmai vitát az Oeconomus Alapítvány szervezésében. A vitát Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Alapítvány szakmai igazgatója moderálta.
Bár Európa energiaellátása a korábbi félelmekkel ellentétben a 2022/2023-as enyhe télnek és a 11 százalékos keresletcsökkenésnek köszönhetően nem omlott össze, a gázpiacon továbbra is fenn fog maradni egy tartós, másfél-kétszeres árkülönbség a korábbi évekhez képest. A tavaly keletkezett 1100 milliárd eurós energia-többletkiadásnak a földgázra eső részét főként Norvégia, Oroszország, az Egyesült Államok és Algéria zsebelhette be.
Az indoklás Magyarországon ismerős lehet: ha nincs orosz energiahordozó, veszélyben az energiaellátás biztonsága. Tokiónak persze elnézik az ilyesmit, senki nem csóválja a fejét, csak megértően bólogat.
A Nyugat azt várta, hogy Oroszország gazdasága darabokra hullik a szankciók csapásai alatt. Egy év elteltével még mindig azt várják, miközben egyre idegesebben állítják össze az újabb és újabb csomagokat.
Az Európai Unió országai januártól szeptemberig 12,5 milliárd euróért vásároltak LNG-t Oroszországtól. Ötször annyit, mint tavaly.
Finoman fogalmazva sem a legdiplomatikusabb dolog leköpni a házigazdát, miközben az ő borát isszuk.
Bár Charles Michel bejelentette, hogy az EU-csúcson a vezetők megállapodtak az energiaárak leszorításáról uniós szinten, valójában csak arról született döntés, hogy most már megszülethet a döntés. Ársapka és közös gázvásárlás magyarok nélkül, ingerültség Brüsszelben. Bónusz: Németországra most jobban haragszanak, mint ránk.
Hogyan lehet kikerülni a szankciókat, ha mindenkinek szüksége van a tiltott energiahordozókra? Kína és Oroszország megoldotta.
