Az amerikai palaolaj-kitermelés minden jel szerint elérte a csúcspontját, a Permian-medencében a fúrt kilométerenkénti olajkitermelés pedig csökkenésnek indult, miközben a mélytengeri olajberuházások gyorsan emelkednek.
Becslések szerint 90 milliárd hordónyi olaj és mintegy 50 ezer milliárd köbméter gáz található az Északi-sarkkörön belül – nem beszélve az elektromos átálláshoz nélkülözhetetlen kritikus ásványokról. A klímaváltozás tesz róla, hogy ezek hozzáférhetők legyenek. A kérdés csak az, kié lesz a senkiföldje aranya.
Norvégia a környezetvédők és természettudósok legnagyobb tiltakozása ellenére még nagyobb fokozatra kapcsol a mélytengeri erőforrások kiaknázásának terén. Egy új törvényjavaslatuk lehetővé tenné, hogy az eddig nem használt tengerfenéki területeken is végezhessenek földgáz-, kőolaj-kitermelést, valamint különféle, a zöldmegújuláshoz fontos ásványkincsek bányászatát, utóbbit elsőként a világon. A tervezetben kijelölt terület nagy része sarkvidéki részeket fed le, ahol a nemzetközi jog szerint Norvégiának joghatósága van az ásványkincsek kiaknázására.
Két éven belül az elektromos átálláshoz szükséges kritikus nyersanyagok utáni küzdelem csatatere új helyszínnel bővül. A kiaknázandó terület azonban minden eddiginél veszélyesebb és sötétebb. Kilométerekkel az óceánok felszíne alatt folytatódik a vadászat, amelyben – nem meglepő módon – Kína van a legjobban felfegyverkezve.
A mély tengerek ásványkincseinek kiaknázása nemcsak környezetvédelmi szempontból rossz, de befektetésként sem igazán térül meg? Eddig a mélytengeri bányászatról folytatott vita szinte teljes egészében a környezeti hatásokra összpontosult, kevesen vizsgálták annak gazdasági létjogosultságát.
A szigetország óriásit álmodik: két éven belül mélytengeri bányászatba kezd, hogy ritkaföldfémekhez jusson. Technológia még nincs, de az ambíciók nagyok.
