A Grönland körüli amerikai nyomulás nem Trump hóbortja, hanem egy visszatérő nagyhatalmi forgatókönyv új felvonása. A történelem azt mutatja, hogy amikor Washington stratégiai fenyegetést érez, a szuverenitás kérdése másodlagossá válik.
A hét ábrája
Új összecsapások kibontakozására és a jelenlegi konfliktusos helyzetek további éleződésére is számíthatunk 2026-ban. Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzője a Maszolnak elmondta: Ukrajna mellett az év elején Venezuela és Irán is már az év elején megjelent a konfliktusok térképén.
Nem az olajért zajlik a venezuelai játszma. Az amerikai katonai fellépés valójában a kritikus ásványokért folyó nagyhatalmi verseny új szakaszát jelzi, ahol a ritkaföldfémek, a koltán és a lítium dönti el a geopolitikai erőviszonyokat. Venezuela így nem periféria, hanem a 21. századi geoökonómiai konfliktus egyik kulcspontja lett.
Donald Trump ismét Grönlandra vetett szemet: a Fehér Ház szerint a sziget nemzetbiztonsági okból fontos, Washington pedig több – a katonai megszállástól a „puha” befolyásszerzésig terjedő – forgatókönyvet is mérlegel, amelyek alapjaiban rengethetik meg a NATO-t és az északi status quót.
Az amerikai elit erők Caracasban elfogták Venezuela elnökét, ami nemcsak Latin-Amerikát rázza meg, hanem nyíltan jelzi, hogy Washington kész erővel is visszaszerezni a befolyását – elsősorban az olajban gazdag térség felett. Mi lesz Venezuelával?
Trump éppen csak azt nem íratta bele az Egyesült Államok frissen kiadott nemzetbiztonsági stratégiájába, hogy Európa jelenti a legnagyobb kockázatot. De nagyjából így is ezt fogalmazta meg.
Chris MacIntosh befektetési alapkezelő egyik legújabb geopolitikai értekezése szerint az Egyesült Államok külpolitikája új szintre lépett: már nem is próbálja leplezni, hogy a Venezuelába irányuló legújabb „demokráciaexport” valójában küzdelem az olajért. Chris MacIntosh elsőként leszögezi, hogy a Trump-adminisztráció figyelme az észak–déli tengely felé fordult – már kevésbé a kelet–nyugatira. Ezt részben azzal magyarázza, hogy […]
Az Egyesült Államok újra felmelegíti a Monroe-doktrínát, hogy megakadályozza Kína térnyerését Latin-Amerikában. Míg Washington vámokkal és politikai nyomással próbálja kordában tartani a régiót, Peking befektetésekkel és infrastrukturális fejlesztésekkel erősíti befolyását. Vajon az USA visszaszerezheti-e hegemóniáját, vagy Latin-Amerika végleg új irányba fordul?
