Trump egyetlen mondata pillanatok alatt újra káoszossá tette a nemzetközi diskurzust. Noha semmiféle valós politikai tartalom nem állt mögötte, mégis pontosan rámutatott arra, amit a világ nem akar tudomásul venni: a globális struktúra már bipoláris. Ennek ellenére a G2 eszméje mégsem valósulhat meg.
Valahányszor, amikor a nemzetközi rend látszólag szétesőben van, a külpolitikai szakértők leporolják Henry Kissinger műveit, és hangosan reménykednek egy újraalkotott bécsi kongresszusban. Leon Hadar szerint ennek nincs sok realitása.
Az EU továbbra is vezető szereplő a szomszédságában, de a befolyása gyengül, miközben Kína egyre erősödik. A WIIW szerint az uniónak stratégiai beruházásokkal, kereskedelmi reformokkal és új bővítési modellel kell megerősítenie pozícióját.
Alexander Stubb finn elnök szerint a világ újabb történelmi fordulóponthoz érkezett: a hidegháború utáni unipoláris világrendet a multipoláris erőviszonyok váltják fel, ami fokozódó instabilitást, de egyben lehetőségeket is hoz, amelyekből Európa – megfelelő alkalmazkodással – geopolitikai súlyt nyerhet.
A Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozója világossá tette, hogy a multipoláris világrend nem jövőbeli koncepció, hanem a jelenben formálódó realitás, amelyben India a Nyugattól való távolodással és keleti kapcsolatai erősítésével kulcsszereplővé válhat.
A globális pénzügyi rendszerben egy történelmi átrendeződés zajlik, ahogy a központi bankok az amerikai állampapírok helyett egyre nagyobb arányban választják az aranyat, jelezve egy új, többpólusú monetáris korszak kezdetét.
Az új EU–USA kereskedelmi megállapodás komoly engedményeket kényszerített Európára, miközben a stratégiai céljait aláásta. A kontinens gazdasági és technológiai lemaradása, bürokratikus bénultsága és külső függősége a kínai „megaláztatás évszázadához” hasonló kockázatokat hordoz.
A nemzetközi kapcsolatok hierarchiájának átalakulása és a középhatalmak felemelkedése új dinamikát hozott a globális politikába. A legfrissebb felmérés szerint az Egyesült Államok és Kína mellett Szaúd-Arábia, Brazília és Indonézia is a nagyhatalmak közé léphet.
Sokan próbálják megfejteni az újraválasztott elnök, Donald Trump titkát. Többek szerint az általa vitt „káoszpolitikában” csupán a kiszámíthatatlansága a kiszámítható. Nagyobb sikerrel járnak azok, aki az üzleti életben bevett viselkedési mintákkal próbálkoznak.
A müncheni biztonsági konferencia kezdeti éveiben, vagyis több mint 60 évvel ezelőtt a világot két pólus konfrontációja alakította, így a konferencia akkoriban a napirendjét az elrettentésre és a védekezésre helyezte. Ma más világban élünk.
A Szilícium-völgy legendái közül többen szerepet kapnak a Trump-kormányzatban. Az elnök olyan szinten emelte be a technológia vezéralakjait a legfelsőbb szintekre, hogy azok immár minden eddiginél jobban tudják befolyásolni a geopolitikai változásokat. Multipoláris helyett jöhet a technopoláris világrend?
Indonézia hivatalosan is a BRICS legújabb tagjává vált kedden, jelentette be a soros brazil elnökség. Ezzel a szövetség létszáma 10-re nőtt.
Donald Trump második elnöksége kemény fellépést ígér Kína, Oroszország és Irán ellen. Az USA szankciókkal csapna le az orosz LNG-re, miközben az EU is zárná kapuit az orosz energiával szemben. Emellett a multipoláris világrendre törekvő “felforgató hatalmak” cinkostársai is keményebb elbánásra számíthatnak. Vajon sikerülhet visszaállítani az amerikai dominanciát?
“A politika lényege az ütemérzék, kis országként pedig nem mulaszthatunk el egyetlen fontos ütemet sem” – mondta Orbán Viktor az Eurázsia Fórum nyitóünnepségén. A miniszterelnök rávilágított, hogy Európa elbizonytalanodott és a változások vesztesévé vált. Az eurázsiai együttműködés azonban új lehetőségeket kínál, amelyek kiaknázása által újra meglovagolhatjuk az átrendeződés hullámait.
A lehetőség adott, hogy a BRICS valóban alternatívát nyújtson a globális délnek, és hatalmas lépést tegyen a multipoláris világrend kialakulása felé vezető úton. Kérdés, hogy meg tudja-e ezt tenni konfrontáció nélkül.
Van-e még bármennyi esélye az Egyesült Államoknak visszaszerezni azt a globális hegemóniát, amely látványosan csúszik ki a kezéből? Vissza lehet-e kerülni a trónra, amelyet többtucatnyian fűrészeltek alatta? Létezik-e diplomáciai konfliktuskezelés az izompolitikán túl?
Miközben az ukrajnai háború gazdasági stagnálást hoz Európára, Közép-Ázsia új esélyt kapott. Az öt „sztán” – Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán és Türkmenisztán – jelentős gazdasági növekedést él meg, kihasználva a geopolitikai átrendeződéseket és a világot érő változásokat.
A Washington és Peking közötti rivalizálás erős nyomás alá helyezte a globális kereskedelmet. A rendszer azonban eddig jóval ellenállóbbnak tűnik, mint azt sokan várták.
Majdnem húsz éve vár Törökország az EU-csatlakozásra. Most megunta, és látva a geopolitikai átrendeződést, hivatalosan is beadta csatlakozási kérelmét a BRICS-hez. A bővítésről októberben Oroszországban döntenek a tagok.
Az Egyesült Államok és Európa között évek óta tartó együttműködés Kína befolyásának visszaszorítására vegyes eredményeket hozott. Az USA szenátusának legfrissebb jelentése „gyenge kettesre” értékeli a blokkosodást erősítő intézkedéseket, amely szerint a Biden–Harris-adminisztráció bár nagy bejelentéseket tett, azok gyakorlati megvalósítása mégis elmaradt. A jelentés áttekinti az elmúlt négy év eredményeit, és javaslatokat tesz a jövőbeli lépésekre.
Az India és Kína között a kapcsolatok enyhülése figyelhető meg, de ez inkább taktikai váltásnak tekinthető, mintsem az indiai geopolitikai stratégia alapvető átalakulásának.
A közép-ázsiai vezetők hatodik konzultatív találkozója nagyobb áttörés nélkül zárult, de a közelmúltban létrejött kazah–üzbég kétoldalú megállapodások kulcsfontosságúak lehetnek a térségbeli együttműködés elmélyítéséhez.
Az öböl menti országok a háttérben Washingtonnal egyre szorosabb kapcsolatokra törekszenek Afrikával. Igaz, hogy vannak súrlódások a felek között a kormányzási értékek, a munkakörülmények és a folyamatban lévő regionális konfliktusok terén, de sokat nyom a latban Doha, Rijád és Dubaj részéről az import diverzifikációja, az élelmiszer-biztonság és az afrikai kikötőkhöz való hozzáférés.
Elsősorban nyugati politikai nyomásra erősödnek a blokkosodási törekvések, amelyek között egyre gyakrabban jelennek meg a Kínáról való leválás forgatókönyvei. Ezek kedvezőtlen gazdasági hatásai jól számszerűsíthetők – írja az Index.hu minapi cikkében –, az Európai Unió a gazdasági teljesítményének a 0,6 százalékát is elveszítheti. A nagyságrend még a legoptimistább forgatókönyv esetén is ennyi, ami az egyéves horvát GDP-nek felel meg – jelezte az Index.hu portál kérdésére Santo Martin. A Makronóm Intézet vezető elemzője szerint a blokkosodásnak hosszú távú nyertese nincs, a kérdés csupán az, hogy ki veszít vele többet.
Pål Røren, az Oslói Egyetemről, egy tanulmányban ellentmond számos szakértőnek, akik úgy vélik, hogy a nemzetközi rendszer többpólusúvá válik. Szerinte a jelenlegi polaritást legjobban a katonai képességeken keresztül lehet mérni, ez pedig egyelőre unipolaritást mutat. Ugyanakkor nem zárja ki egy bipoláris világ kialakulását, amennyiben Kína megtartja hihetetlen emelkedését, de elveti a többpólusú világot.
A projektet a nagy pénzügyi intézetek és központi bankok is figyelemmel kísérik, ha pedig bejön az elképzelés, az tovább gyengíti a dollár globális tartalékvaluta-státuszát.
Peking átvette a karmesteri szerepet Afrikában, az USA viszont egyre inkább kiszorul onnan. Ahogy Kína nagyobb befolyást szerez a tengereken is, Washington még profitálhat belőle, hogy az emiatt aggódó távol-keleti országok az ő karjaiban keresnek menedéket. A két nagyhatalom megítélése azonban együtt romlik, így egyre valószínűbbé válik egy multipoláris világ eljövetele.
Először az volt a probléma, hogy a szabályokon alapuló világrend nyugati hívei észre sem vették a globális délnek nevezett blokk potenciális erejét. Most, hogy már látják, nem tudják definiálni sem ezt az erőt, sem annak szerepét a geopolitikai átalakulás zűrzavarában. Pedig a folyamat visszafordíthatatlan, nem árt értő szemmel figyelni azokra, akik főszereplővé válnak a multipoláris világrend kialakításában.
Sikertelen volt az amerikai küldöttség tárgyalási kísérlete a nigeri katonai juntával. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok egy újabb fontos szövetségesét veszítheti el a stratégiailag egyre jobban felértékelődő afrikai térségből. A Fehér Ház retorikája és tettei közötti különbség egyre inkább a keleti hatalmak felé fordítja a kontinens államait, amelyek a terrorizmus elleni küzdelemben is fontos társak lennének.
Az Egyesült Államok egyedül már nem képes fenntartani a globális rendet, Kína napja azonban még nem ragyogott fel. A hitelességi interregnum időszakában elszabadul a politikai és a gazdasági káosz. Kivételesen taktikusak azok az országok, amelyek kimaradnak belőle.
