Európa nem tudja geogazdasági politikáját a többpólusú világhoz igazítani, ennek következtében pedig nagymértékben szenvedni fog a csökkenő gazdasági és politikai súlyától – állítja Glenn Eric Andre Diesen norvég akadémikus és politológus. A Délkelet-norvég Egyetem Üzleti Kara professzorának véleménye hazájában sem megszokott, gyakran vádolják őt az orosz propaganda állítólagos népszerűsítéséért.
Branko Milanović világhírű közgazdász egy nagyon érdekes eszmefuttatást vett górcső alá, amely négy különböző ideológiai koalíciót határoz meg a jelenleg folyó és a világpolitikát befolyásoló ukrajnai és gázai konfliktus mentén.
Az Egyesült Államok különleges státuszba emelte Kenyát, így ez lett az első szubszaharai ország, amely jelentős nem NATO-szövetséges rangot kapott. Ez a lépés jelentős eredmény mindkettejüknek, különösen azért, mivel az USA egyre inkább szembesül a kontinenst uraló nagyhatalmak, Kína és Oroszország növekvő befolyásával.
Peking átvette a karmesteri szerepet Afrikában, az USA viszont egyre inkább kiszorul onnan. Ahogy Kína nagyobb befolyást szerez a tengereken is, Washington még profitálhat belőle, hogy az emiatt aggódó távol-keleti országok az ő karjaiban keresnek menedéket. A két nagyhatalom megítélése azonban együtt romlik, így egyre valószínűbbé válik egy multipoláris világ eljövetele.
A globalizált világban megszoktuk, hogy ha egy terméket valahol olcsóbb előállítani, akkor azt ott gyártják. Most azonban a kiterjesztett vámoktól kezdve a kritikus fontosságú szállítási útvonalak megtámadásának kockázatáig számos veszély leselkedik a vállalkozásokra, amelyek kénytelenek a beszerzés és a gyártás összetett rendszerét példátlan bizonytalanság közepette kezelni. Mégis mihez fog mindez vezetni?
Először az volt a probléma, hogy a szabályokon alapuló világrend nyugati hívei észre sem vették a globális délnek nevezett blokk potenciális erejét. Most, hogy már látják, nem tudják definiálni sem ezt az erőt, sem annak szerepét a geopolitikai átalakulás zűrzavarában. Pedig a folyamat visszafordíthatatlan, nem árt értő szemmel figyelni azokra, akik főszereplővé válnak a multipoláris világrend kialakításában.
A globális zöldátállás azon feltörekvő piacoknak kedvez, amelyeknek alapvető nyersanyagai vannak az energiaforradalomhoz, a diverzifikáció és a zöldtechnológia terén történő fejlesztések pedig sok új lehetőséget nyithatnak meg előttük. Velük ellentétben az olajtermelő országok növekedése lassulni fog, és számos kihívással nézhetnek szembe.
A transzatlanti szövetségi rendszer 14 országában végzett átfogó kutatásból kiderült, hogy bár a nyugati országokban jellemzően kedvező az USA és a NATO megítélése, már közel ugyanannyian vannak, akik úgy vélik, hogy öt éven beül Kína lesz az első számú globális hatalom, mint akik szerint az USA megőrzi vezető pozícióját. A nyugati fiatalok a leginkább kiábrándultak az amerikai külpolitikából, és a fiatalabb generáció egyre inkább arra számít, hogy a világrend a multipolaritás felé tolódik, ami fontos jelzőként szolgálhat a jövőbeni politikai döntések meghozatalakor.
