Az iráni háború hatásainak súlyosságát a Közel-Keletre és Afrikára leselkedő – vagy már látható – veszélyek mutatják meg igazán. Az utóbbi visszakapaszkodása kérdéses, a Közel-Kelet gazdaságainak a visszaesése pedig felülmúlhatja az elmúlt évek növekedését.
Két orosz írás a balti térség értelmezését az ellenséges peremvidékből a katonai kockázat és a diplomáciai akadály kategóriájába tolja át. A minapi drónincidenseket és a litván–belarusz feszültséget kihasználva Moszkva a közvéleményt indoktrinálja, hogy a Baltikum ellen indított politikai vagy hibrid nyomásgyakorlás később indokolható legyen.
Miközben Brüsszel a régi függőségeket próbálja leépíteni, a zöldátállás csendben egy újabbat hozhat létre: a saját iparát védené, mégis, most akár egy új stratégiai nyersanyagból teheti importra szorulóvá a kontinenst.
Évtizedeken keresztül a kibányászott foszfátkőzetek szinte teljes egészét a műtrágyagyártás nyelte el. A foszfor a mezőgazdaság ügye volt, az ára pedig a kukorica és a búza hozamától függött. Ez a korszak azonban véget ért.
Miközben az EU elutasítja az orosz műtrágyákat, az Egyesült Államok csendben növeli a vásárlásait. Brüsszel, menekülve az Oroszországtól való függőségből, Washington karmai közé kerül, és nemcsak az LNG esetében, hanem immár a műtrágyáknál is.
Az Európai Parlament megszavazta vámok kivetését az Oroszországból és Fehéroroszországból importált műtrágyákra és bizonyos mezőgazdasági termékekre. Az oroszok különösebben nem aggódnak, az európai gazdák annál inkább.
Január 5-én, valamivel éjfél után Palánkánál, a szerb–horvát határátkelőnél dunai hídnak ütközött egy teherszállító hajó. Az ütközés következtében az ezer tonna műtrágyát szállító uszály elsüllyedt.
