A Nobel-díjas közgazdász szerint az Egyesült Államok már nem viselkedik „komoly országhoz” méltón: a kamatok emelkednek, a dollár gyengül, a gazdaságpolitika kapkod, a befektetők pedig elbizonytalanodnak.
A nemzetközi kapcsolatok hierarchiájának átalakulása és a középhatalmak felemelkedése új dinamikát hozott a globális politikába. A legfrissebb felmérés szerint az Egyesült Államok és Kína mellett Szaúd-Arábia, Brazília és Indonézia is a nagyhatalmak közé léphet.
A kínai DeepSeek mesterségesintelligencia-fejlesztése alacsonyabb költségvetéssel és régebbi technológiával is megközelítette a nyugati csúcsmodellek színvonalát, megingatva az amerikai technológiai fölénybe vetett hitet. Az MI-fejlesztés így nemcsak üzleti, hanem geopolitikai kérdéssé is vált: Washington szankciói nem tudták megakadályozni a kínai áttörést.
Donald Trump Grönlandra vonatkozó kijelentései nyomán előkerült egy régi-új térkép, amelyet két nagy hatású stratéga rajzolt meg. De hogyan kapcsolódik össze két 40-es évekbeli geopolitikai elmélet és Trump álma?
Peking befolyása Latin-Amerikában is egyre kiterjedtebb. A sárkányt csak a Nyugat határozottabb politikájával lehetne megállítani a kontinensen, a latin-amerikai államok viszont arrafelé hajlanak, ahol a gazdasági és a politikai érdekeiket biztonságban tudhatják. Lehet még tere az USA-nak és az EU-nak a térségben?
A történelem megismétlődésében reménykedni nem a legbölcsebb külpolitikai stratégia a Washington–Moszkva rivalizálás 21. századi változata, vagyis a hidegháború 2.0 megnyerésére.
Az úgynevezett Thuküdidész csapdája szerint Kína felemelkedése és Amerika globális dominanciája elkerülhetetlenül konfliktusba fog torkollni. A témából bestsellerkönyvet író Graham Allison politológusprofesszor szerint azonban a legújabb „trendvonalak” megváltoztathatják a jelenlegi pályát, és akár egy konstruktívabb kapcsolat felé is terelhetik azt.
Peking létrehozta az ország eddigi legnagyobb félvezető-beruházási alapját a hazai chipipar fejlesztésének ösztönzésére, amelynek célja a technológiai önellátás elérése a félvezetőgyártásban.
Peking átvette a karmesteri szerepet Afrikában, az USA viszont egyre inkább kiszorul onnan. Ahogy Kína nagyobb befolyást szerez a tengereken is, Washington még profitálhat belőle, hogy az emiatt aggódó távol-keleti országok az ő karjaiban keresnek menedéket. A két nagyhatalom megítélése azonban együtt romlik, így egyre valószínűbbé válik egy multipoláris világ eljövetele.
Az Egyesült Államok egyedül már nem képes fenntartani a globális rendet, Kína napja azonban még nem ragyogott fel. A hitelességi interregnum időszakában elszabadul a politikai és a gazdasági káosz. Kivételesen taktikusak azok az országok, amelyek kimaradnak belőle.
A hidegháború 2.0 kontextusában nem mindegy, hogy hogyan alakul a délkelet-ázsiai országok szerepfelfogása. Laosz esetében a változás szelei különösen érezhetők. Több felmérés alátámasztja, hogy Laoszban a kínai befolyás fokozatosan, de csökken, az Egyesült Államok iránti szimpátia viszont növekszik, bár az ország jelentősen profitált a kínai befektetésekből, különösen az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezésen keresztül. Ennek ellenére Laosz külpolitikája, politikai prioritásai a nagyhatalmi rivalizálás szemszögéből azt mutatják, hogy az ország a nemzetközi kapcsolatok terén független tud lenni, és képes egyensúlyt teremteni szomszédai, valamint más nagyhatalmak között.
