A Messinai-szoros hídja újra összeomlott, pedig még el sem kezdték építeni. Az olasz szárazföld és Szicília közé álmodott projektet most az állami számvevőszék állította le jogi kifogásokkal és a pénzügyi hiányosságok kérdőjeleivel. Az álomhídból átokhíd lett.
Donald Trump ismét a NATO-t vette célba, ezúttal Spanyolországot támadva amiatt, hogy nem teljesíti a védelmi kiadásokra vonatkozó új, 5 százalékos GDP-arányos célt. Az amerikai elnök odáig ment, hogy a tagállam kizárását vagy önkéntes távozását javasolta.
Európában is kitört a hagyományos és a startup hadiipari vállalatok közötti vita, ezzel berobbant a lobbi a védelmi költségvetések minél nagyobb szeletéért. Bár a tömeggyártású filléres drónok hatékonyak a taktikai hadviselésben, a védelmi szakértők szerint az ellentechnológiák fejlődése hamar lerombolhatja ezt az előnyt.
A hagyományos amerikai fegyvergyártók eleve dominálják a globális piacot, az ukrajnai háború óta bekövetkezett fegyverkezési robbanás pedig minden eddiginél nagyobb bevételt termel a vállalatoknak. A háttérben azonban ugrásra készen várnak a fiatal trónkövetelő techcégek, amelyek most már nemcsak egy szeletet akarnak a tortából, hanem az egész tortát. Kitört a háború a Pentagon 1000 milliárdos költségvetéséért.
Az amerikai diplomácia türelme fogyóban: a Trump által kierőszakolt 5 százalékos NATO-kötelezettség nem kerülhető meg kreatív trükközéssel. Olaszország ötlete, hogy a messinai hidat védelmi beruházásként könyveljék el, Washington szerint elfogadhatatlan. Meg is lett az eredménye.
Egyre több ország farol ki az amerikai hadiipari cégekkel kötendő szerződésekből, tiltakozásul Donald Trump nyílt nyomásgyakorlása és vámpolitikai fenyegetései ellen. A F–35-ösök visszamondott rendelései és az alternatív európai fejlesztések előtérbe kerülése immár politikai, nem pedig haderőfejlesztési kérdéssé vált.
Brüsszel pénzt ad fegyverekre, az olasz miniszterelnök vasútépítésre költené. A kettős felhasználású beruházások ugyanis lehetővé teszik, hogy ugyanaz a projekt egyszerre legyen katonai és polgári célokat szolgáló fejlesztés. A kérdés nem az, hogy ez trükk-e, hanem az, hogy van-e jobb trükk Európában, ha egyszerre kell fegyverkezni, gazdaságot élénkíteni és választásra készülni.
Ahogy a NATO tagállamok az 5 százalékos védelmi kiadási küszöb felé haladnak, egyre élesebben jelentkezik egy probléma. Lengyelország már most sokat költ hadi kiadásokra, és a legfrissebb pénzügyi problémái jól mutatják a buktatókat.
A NATO történelmi léptékű döntést hozott: a szövetség tagállamai 2035-ig GDP-jük 5 százalékát fordítanák védelmi célokra, ezzel minden korábbi kötelezettségvállalást felülmúlva. A bejelentés politikai üzenete egyértelmű. De vajon a számháború mögött valódi kapacitásbővítés húzódik, vagy ez pusztán egy szimbolikus gesztus a szövetség kohéziójának demonstrálására?
Olaszország egy gigantikus építkezéssel készül megreformálni katonai költségvetését: a 13,5 milliárd eurós Szicília‑híd megépítését „stratégiai infrastruktúraként” számítanák be a NATO‑védelmi célkitűzésekbe – ám a tervnek komoly műszaki, bürokratikus és politikai akadályai vannak, így kérdés, mennyire több blöffnél. Az ötlet azonban ötletet szül.
A NATO történelmi döntést hozott: a szövetség tagjai vállalták, hogy védelmi kiadásaikat a GDP-jük 5 százalékára emelik, miközben megerősítették elkötelezettségüket a kollektív védelem mellett. Bár a bejelentés az egységet hivatott demonstrálni, Spanyolország megmutatta, hogyan kell a botot a bicikli küllői közé dugni.
Jelzésértéke van annak, hogy a tagállamok azon versenyeznek, melyikük nem idegesíti fel jobban Donald Trumpot, a legnagyobb sikernek pedig azt tartják, hogy az elnök egyáltalán megjelenik személyesen a hágai találkozón.
Madrid felrúgja Trump játékszabályait. Spanyolország nyíltan elutasítja az amerikai elnök követelését, hogy a NATO-tagok a védelmi kiadásaikat a GDP 5 százalékára emeljék – a szövetség vezetői máris attól rettegnek, hogy az elnök sértetten faképnél hagyja a közelgő hágai csúcstalálkozót, ahogy azt a G7-en is tette. A NATO most leginkább az amerikai elnök hangulatával hadakozik.
Az önálló európai védelemre vonatkozó tervek ambiciózusak, de a valóságtól igen elrugaszkodottak. Csak a kulcsfontosságú amerikai képességek pótlása 1000 milliárd dollárba kerülne.
Európa megtorló vámok bevezetésére készül az Egyesült Államok ellen. Több kormány arra kéri Brüsszelt, hogy a NATO-csúcs előtt eszébe se jusson aktiválni azokat. Trump hét évvel ezelőtt a csúcstalálkozón már megmutatta, milyen, amikor az EU felidegesíti.
Európa hosszú geopolitikai vaksága súlyos árat követelt. Ahelyett, hogy a saját védelmét építette volna, túlságosan is az Egyesült Államokra támaszkodott. Most ideje, hogy valódi biztonsági stratégiát dolgozzon ki, amely nemcsak válaszokat ad a kihívásokra, hanem elhárítja az egyedül maradás veszélyeit.
Az új NATO-főtitkár eleve nehéz geopolitikai helyzetben foglalta el a hivatalát, bónuszként pedig megkapta Trumpot, akinek egyre ambivalensebb a viszonya a szövetséghez. A volt holland miniszterelnök azonban nem véletlenül kapta a Trump-suttogó becenevet.
Amennyiben a tagállamok valóban 5 százalékra emelnék a védelmi kiadásaikat, valamennyien súlyos árat fizetnének érte. Ekkora összegeket már a hadiipar sem tud elnyelni, ha azonban mégis, az egyenlő lenne a felesleges felhalmozással – más gazdasági területek kárára.
