„Adjunk NATO-tagságot Oroszországnak” – javasolta Matt Gaetz volt republikánus képviselő, aki szerint így lehetne lezárni az ukrajnai háborút. Bár az ötlet valamilyen formában újra és újra felbukkan a Fehér Ház környékén, inkább emlékeztet geopolitikai kabarétréfára, mint reális tervre.
Úgy védjük meg a NATO minden centiméterét, ahogy jónak látjuk – az 5. cikkely ígérete valójában mindig is csak ennyit jelentett. Míg a világ geopolitikai robbanást él át, addig ez a rugalmasság egyszerre jelent biztonságot és bizonytalanságot. Pontosan úgy, ahogy az amerikai szenátorok 76 éve akarták.
Európa megtorló vámok bevezetésére készül az Egyesült Államok ellen. Több kormány arra kéri Brüsszelt, hogy a NATO-csúcs előtt eszébe se jusson aktiválni azokat. Trump hét évvel ezelőtt a csúcstalálkozón már megmutatta, milyen, amikor az EU felidegesíti.
Újabb fordulatot vett a háború az utóbbi hetekben az orosz és az ukrán harctéri sikerek nyomán. Ennek apropóján érdemes alaposan megvizsgálni, hogy milyen nagyhatalmi érdekek mozgatják a konfliktusban meghatározó feleket, és mi várható a jövőben.
Ukrajna továbbra is a bejárati ajtónál toporog, és egyre frusztráltabb amiatt, hogy hiába kopogtat. A kérdésekre – hogyan, mikor, milyen feltételekkel csatlakozhat – ezúttal is csak a széles mosoly volt a válasz. A csúcstalálkozó a 22-es csapdájának esszenciájává vált.
Budapesten találkozott Orbán Viktor és Ulf Kristersson svéd miniszterelnök. Megállapodtak arról, hogy biztosan ratifikálja a parlament Svédország NATO-csatlakozási kérelmét, és emellett még két megállapodás jött létre. Döntöttek arról, hogy négy géppel bővül a magyar légierő Gripen-flottája és megállapodtak abban, hogy egy mesterségesintelligencia-fókuszú kiválósági központot nyit a svéd Saab és a magyar Védelmi Innovációs Kutatóintézet.
A NATO 2023-as becslései szerint csak 11 államban, köztük Magyarországon érik el a védelmi kiadások a GDP 2 százalékát. Látványos, hogy ez a 11 állam döntő többsége közel fekszik Oroszországhoz. Az elkövetkező időszakban a NATO valószínűleg bővülni fog Svédországgal.
Az utóbbi hetekben felerősödtek az Ukrajna EU-tagsága körüli viták. A szegény, háború sújtotta ország hatalmas terhet ró a mai tagokra. Továbbá a nyugat-balkáni, az unióhoz hosszú ideje csatlakozni kívánó államokról teljesen megfeledkeznek Brüsszelben, így ezek más gazdaságok felé kacsingatnak.
Az ukrán elnök és kormány minden egyes alkalommal hisztériásan kéri ki magának, ha valaki arra figyelmezteti: kritizálás helyett inkább köszönje meg az ingyen pénzt és fegyvert. A jelenség egy éve tart, és egyre durvább kommunikációs fordulatokat ölt.
Zelenszkij gondoskodott róla, hogy a NATO-csúcsra úgy emlékezzünk, mint a sértődött emberek találkozójára.
Valakinek közvetítenie kellene a háborús felek között. Az amerikai közgazdász listáján Magyarország neve is felbukkant.
Meddig működhet a NATO nyitott kapuk politikája, és miért beszélnek egyesek még mindig úgy, mintha Ukrajna csatlakozási szándékának elutasítása 14 éves gonosztett lenne, aminek egyenes következménye volt a háború kitörése?
