Egy észak-skóciai tengerparti óriás olajterminál átalakítása zöldenergia-központtá csökkenti a környezeti terhelést és gyorsabb projektindítást tesz lehetővé. A töredékére zsugorodott olajtranszfer helyett most szélenergiával és e-üzemanyagokkal foglalkozik a nagy állomás, ami globális példa lehet a hasonló esetekre.
Oroszország fokozza jelenlétét a Svalbard-szigeteken, stratégiai előnyöket keresve az Északi-sarkvidéken. Egyesek hallgatólagos USA–Oroszország-alku lehetőségét vetik fel: Grönland az USA-nak, Svalbard Moszkvának jutna.
Sokan megvannak győződve arról, hogy a háztartási gépek már nem bírják olyan sokáig, mint régen. Vannak, akik ezt a gyártók tudatos ténykedésének tudják be, norvég kutatók azonban a körülmények változásait is figyelembe véve járták körül a kérdést.
Norvégia vált Európa első számú szénhidrogén-beszállítójává. A skandináv ország rekordbevételeit jelenleg az olcsó orosz energiáról leváló Európa biztosítja, a jövőbeni forrásokat pedig a zöldátálláshoz nélkülözhetetlen kritikusnyersanyag-készlete, valamint a megújulókkal működtetett high-tech szektora fogja garantálni. Mindezek birtokában Oslo szerepe egyre jobban felértékelődik úgy az európai, mint a világpolitikában.
Egy óriási megújulóenergia-cég jelentősen visszafogja szélerőmű-építési terveit. Az állami tulajdonú norvég Statkraft rövid távon 17-20, hosszabb távon, 2040-ig akár 40 százalékkal kevesebb szélerőmű, illetve energiatároló kapacitás megépítésével számol. Még a zöldhidrogéntervek is csúsznak.
Az éghajlatváltozás okozta szélsőséges időjárás – főként a már-már elviselhetetlen hőhullámok – miatt egyre több utazó dönt úgy, hogy a vakációt az északi végeken, Svédországban, Norvégiában vagy Dániában tölti. Az utóbbi országban mediterrán partokkal vetekedő strandok várják a látogatókat, és a délihez képest jóval alacsonyabb átlaghőmérsékletben a turisztikai látványosságokat is sokkal kellemesebb megcsodálni a skandináv nyárban.
Az orosz gázvezetékek leállítása óta Norvégia kulcsszerepet játszik kontinensünk földgázellátásában. Ez azt is jelenti, hogy ha bármilyen nem várt esemény következik be – például egy üzemzavar –, az rögtön jelentkezik a földgázárakban.
Norvégia legészakibb városkája, a mindössze ötezer lakosú Vadsø polgármestere az Európai Bizottsághoz fordult egy olyan idiótának tűnő ötlettel, amit persze maga sem gondolt komolyan. A terv mindenesetre remekül illusztrálja az elnéptelenedési problémát.
Norvégia a környezetvédők és természettudósok legnagyobb tiltakozása ellenére még nagyobb fokozatra kapcsol a mélytengeri erőforrások kiaknázásának terén. Egy új törvényjavaslatuk lehetővé tenné, hogy az eddig nem használt tengerfenéki területeken is végezhessenek földgáz-, kőolaj-kitermelést, valamint különféle, a zöldmegújuláshoz fontos ásványkincsek bányászatát, utóbbit elsőként a világon. A tervezetben kijelölt terület nagy része sarkvidéki részeket fed le, ahol a nemzetközi jog szerint Norvégiának joghatósága van az ásványkincsek kiaknázására.
Norvégiában most tanulják Colbert mondásának igazságát, miszerint: „Az adóztatás művészete abban áll, hogy a libát úgy kell megkopasztani, hogy a lehető legtöbb tollat a lehető legkisebb sziszegés mellett szerezzük meg.” Tavaly több mint 30 norvég multimilliomos hagyta el Norvégiát, ami több, mint amennyien az előző 13 év alatt elhagyták az országot.
Az orosz energiát a norvég váltotta fel, amivel az északi ország tavaly már 113 milliárd eurót kaszált. A háborús nyerészkedéssel vádolt oslói kormány azonban egyáltalán nem a válságkezelésre fordítja a pénzt – annál sokkal jobb ötlete van.
