Nem az olajért zajlik a venezuelai játszma. Az amerikai katonai fellépés valójában a kritikus ásványokért folyó nagyhatalmi verseny új szakaszát jelzi, ahol a ritkaföldfémek, a koltán és a lítium dönti el a geopolitikai erőviszonyokat. Venezuela így nem periféria, hanem a 21. századi geoökonómiai konfliktus egyik kulcspontja lett.
Miközben Donald Trump már békét ünnepel Kelet-Kongóban, a valóság épp az ellenkező irányba tart: az M23 lázadói közben felépítettek egy saját miniállamot adóhivatallal, vízumrendszerrel és a világ koltánkincsének jelentős hányadát uraló bányákkal. A lázadók több mint 9 ezer új harcost toboroztak, területeiket pedig most már úgy irányítják, mintha leváltak volna Kongóról.
Ernest Scheyder könyvében feltárja a modern kor új olajháborúját – ezúttal a föld mélyén rejlő lítiumért, rézért és más kritikus ásványokért zajlik a küzdelem. Miközben az elektromos járművek és a zöldenergia iránti éhség nő, a világ nagyhatalmai versenyt futnak az erőforrásokért. Az Egyesült Államok bányáit környezetvédelmi viták bénítják, Kína pedig már most uralja a feldolgozást.
Az USA geopolitikai alkukkal biztosít kritikus ásványokat, csökkentve Kína befolyását. A modell új nyersanyagversenyt indít, amire Európának és Magyarországnak stratégiai diverzifikációval kell reagálnia.
Nehéz nem arra gondolni, hogy az egész Trump–Zelenszkij-találkozó egy olyan, szó szerint sorsdöntő kelepce volt, amibe az ukrán elnök amatőr módon szó nélkül belesétált. A háttérben egy olyan megállapodás állt, amit valószínűleg egyik elnök sem vett komolyan. Ám ha blöffről van szó, Trumpé az adu.
A Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén újra fellángolt a fegyveres konfliktus, miután az M23 lázadócsoport – Ruanda támogatásával – elfoglalt két keleti tartományt, miközben az összecsapások az ásványkincsekért folytatódnak. A harcok Európát is érinthetik újabb menekülthullám formájában.
