A Perzsa-öböl pénzügyi stratégiája évek óta egyetlen elvre épült, az olajból származó vagyon globális diverzifikációjára. Amíg a térség országainak vagyonalapjai MI-startupokba és infrastrukturális beruházásokba költöztették a petrodollárokat, addig a háború visszakényszeríti őket a klasszikus szerepbe. Újra válságfinanszírozó állami pénztárként fognak működni.
Az Öböl-államok szuverén vagyonalapjai már ma is több ezer milliárd dollárt kezelnek, miközben Dubaj egyre több befektetőt és pénzügyi szereplőt vonz. A geopolitikai feszültségek rövid távon kockázatot jelentenek, hosszabb távon azonban a régió a multipolárissá váló világgazdaság egyik pénzügyi csomópontjává válhat.
A gazdagság nem feltétlenül jelent biztonságot a geopolitikában. A Perzsa-öböl hat monarchiája azzal a dilemmával szembesül, hogy a pénzügyi erő és a fegyvervásárlás önmagában nem pótolja a saját katonai képességeket.
A Perzsa-öböl országai paradox helyzetben találták magukat. Irán rakétákkal támadja őket, mégsem lépnek be az ellenük is folyó háborúba. Az óvatosság mögött valójában nem katonai stratégia húzódik, inkább egy mély bizalmi válság az Egyesült Államokkal és Izraellel szemben.
Régebben az olaj volt mindennek az alapja. Ma már a diverzifikáció a jelszó, amelybe a technológiai beruházásoktól a turizmusig minden belefér. Az Öböl-államok lassan elfordulnak a Nyugattól, és az ázsiai országok felé kacsingatnak – azok pedig visszakacsintanak rájuk.
