A Hormuzi-szoros körüli zavar eddig nem repítette tartósan 150 dollárig az olajat, de ez kevés okot ad a megnyugvásra. A piac készletekkel, vészhelyzeti tartalékokkal, kerülő útvonalakkal és keresletfékezéssel próbál időt nyerni – a valódi költség csak később érkezhet meg.
A svájci infláció váratlan emelkedése mögött a közel-keleti feszültségek miatt megugró energiaárak állnak. A stabilitásáról ismert ország példája rávilágít, hogy a globális sokkok elől még a legellenállóbb gazdaságok sem bújhatnak el.
Nagy kérdés, hogy vajon meddig bírja a nyomást egy olyan világ, amit már csak a technológiai verseny tart lélegeztetőgépen. Bár az MI-bumm levegőt ad, a Hormuz körüli káosz egyre jobban fojtogat.
A Közel-Keleten a fegyverek ropogása egy olyan globális energetikai paradigmaváltást indított el, amelynek a legnagyobb nyertesei a kínai akkumulátor- és energiatároló-gyártók lehetnek.
Az Egyesült Államok és Izrael légicsapásai új szintre emelték az iráni konfliktust: a rezsim vezetőinek likvidálása után Teherán lezárta a Hormuzi-szorost és támadásokat indított amerikai bázisok ellen. Az várható volt, hogy a válság eszkalálódik, azt azonban kevésbé láttuk, hogy Washington elmegy-e egészen a rezsimváltásig, és hogy a világ meddig bírja a kialakulóban lévő energiapiaci sokkot.
Június 13-án a hajnali órákban Izrael több csapást mért iráni nukleáris létesítményekre. Az akció a közel-keleti konfliktus eszkalációjával fenyeget, ami tovább súlyosbíthatja a világkereskedelem bizonytalanságait. Teherán már válaszolt a lépésre, Netanjahu azonban jelezte, addig nincs megállás, amíg létezik iráni atomprogram.
Az ok nem az ukrajnai konfliktus, még csak nem is a szankciós politika. A Trump-féle kereskedelmi háborúk negatív hatásait már Moszkva sem tudja elhárítani.
Az olajkartell teljesítheti az amerikai elnök kívánságát úgy is, hogy közben megőrzi saját tekintélyét.
Jövőre több tényező is az OPEC+ -kartell megállapodásának összeomlását okozhatja. Egyrészt van egy külső ellenség Donald Trump képében, aki támogatja az amerikai olajipart, amelytől várják a termelés növelését, másrészt pedig egy belső – Kazahsztán.
Miközben tombol a krízis a Közel-Keleten, az olajpiac olyan higgadtan szemléli az eseményeket, mintha semmi nem történt volna.
Annak ellenére, hogy 15 év alatt világszerte hatezermilliárd dollárt fektettek a megújuló energiákba, 2023-ban rekordot döntött a szénfogyasztás. Nagy ívű környezetvédelmi megállapodások ide, hangzatos földmentő célok oda, valójában az ezredforduló óta alig csökkent a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának az aránya.
India korábban 13-szorosára növelte az orosz nyersolajvásárlásait, amit feldolgozva exportált nyugatra, lényegében megkerülve ezzel az oroszok elleni szankciókat. A húszik támadásai, az ázsiai finomítók nem tervezett karbantartási munkálatai, a magas fuvarköltségek arra ösztönzik Újdelhit, hogy az exportját átirányítsa Ázsiába. Így februárban az európai dízelüzemanyag-behozatal 90 százalékkal esett vissza januárhoz képest. A mezőgazdasági főszezon közeledtével Európában a gazdák újra bajba kerülhetnek.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsa 100 bázisponttal, 9 százalékra csökkentette az alapkamatot a kamatdöntő ülésén. A kamatcsökkentés gyorsítását a kedvező inflációs folyamatok tették lehetővé. Ugyanakkor a német gazdaság recessziója, illetve az olaj- és üzemanyagárak várható alakulása továbbra is óvatosságra int.
Soha nem látott összegű bevételekre tett szert 2023-ban az orosz kormány. Az egyik felhajtóerő az Indiával folytatott olajbiznisz volt, amelynek nagy része a szankciókat illegálisan megkerülve, az úgynevezett árnyékflotta közreműködésével zajlik. A dolog pikantériája, hogy az így Indiába került, majd ott finomított kőolajtermékek egyik legnagyobb felvásárlója éppen az az Egyesült Államok és szövetségesei, akik az orosz kőolajra a szankciókat kivetették.
Az orosz gazdaság megroppantása céljából kivetett nyugati szankciók nem bizonyultak elég hatásosnak. Igaz, hogy Putyin több gazdasági problémával néz szembe a közelgő választások előtt, de ezek egyelőre leküzdhetőnek tűnnek. Ráadásul a jelenlegi, viszonylag magas olajárak tökéletesek az orosz gazdaság számára.
Van párhuzam az ötven évvel ezelőtti eseményekkel, de az felettébb valószínűtlen, hogy egy ahhoz hasonló olajválság is kitörne az izraeli háború miatt.
