Hat évtized után az Egyesült Arab Emírségek kilép az OPEC-ből. A döntés hátterében ott húzódik az iráni háború, a Hormuzi-szoros részleges bénulása, a szaúdi–emírségi rivalizálás elmérgesedése és Washington egyre nyíltabb nyomása az olajkartellre. Az OPEC most először néz szembe azzal a veszéllyel, hogy elveszítheti azt az erőt, amely évtizedeken át meghatározta a globális energiapiacot.
A világ egyik legfontosabb tengeri olajútvonala gyakorlatilag leállt, a tankerek új utakat keresnek, a fuvardíjak kilőnek, Kína pedig begyűjti a megrendeléseket. A hormuzi válság iparpolitikai aranybányává vált Peking számára.
Az európai gazdaság egyik legfinomabbra hangolt rendszere, a légi közlekedés egyetlen geopolitikai csomóponttól függ: ha a Hormuzi-szorosnál a helyzet nem stabilizálódik, a többi mellé betársul a kerozinválság is.
Donald Trump pár órával a saját ultimátuma lejárta előtt egyezett bele egy kéthetes tűzszünetbe Iránnal, cserébe a Hormuzi-szoros megnyitásáért. A megállapodás azonban csupán időnyerésre jó: az újrakezdett politikai játszma kimenetele továbbra is bizonytalan.
A világ zöldenergia-kapacitása egy év alatt 692 gigawattal nőtt, és ez a hatalmas bővülés a geopolitikai érdekeknek és az ellátásbiztonságnak köszönhető. A versenyben Ázsia bebetonozza a fölényét, Európa pedig lépéskényszerbe került a szuverenitásért.
Az Európai Bizottság egyelőre csak „önkéntes” tagállami takarékoskodásról beszél, de a hangnem ismerős: a 70-es évek olajválságának a logikája tér vissza, amikor a kormányok a kínálati sokk miatt a keresletet kezdték szabályozni.
A Hormuzi-szoros lezárása az energiapiac brutális sokkját idézte elő. Bár az azonnali hatásokat részben ellensúlyozták a készletfelszabadítások és az alternatív szállítási útvonalak, a hiány egyre nagyobb. A válság Ázsiát ütötte meg először, most azonban már Európa kerül sorra.
Egyetlen katari létesítmény elleni támadás elég volt ahhoz, hogy az LNG-piac válságba zuhanjon. Tetszik vagy sem, ismét Moszkva lesz a kereskedelem cárja, a geopolitika pragmatikus megközelítése pedig felülírja az ellene hozott szankciókat. Senkit nem érdekel az ukrajnai háború, amikor a saját ellátásbiztonsága forog kockán.
A Hormuzi-szorosban zajló dráma maga a globalizált energiarendszer szétesése. A válság szétgyűrűzése világszintű átalakulást hordoz magában, és a sokk feldolgozásához már kevés az alkalmazkodás: újratervezésre és teljes energiaellátási átrendeződésre lesz szükség.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 10 pontos vésztervet adott ki a globális olajpiac összeomlásának megakadályozására. A javaslatcsomag részeként az autópályákon legalább 10 km/órás sebességkorlátozást és kötelező otthoni munkavégzést sürgetnek a fogyasztás jelentős visszafogása érdekében. A The Guardian a Nemzetközi Energiaügynökség március 20-án közzétett jelentésére hivatkozva arról számolt be, hogy a világ 33 fejlett országot tömörítő energiapiaci […]
A Perzsa-öböl országai paradox helyzetben találták magukat. Irán rakétákkal támadja őket, mégsem lépnek be az ellenük is folyó háborúba. Az óvatosság mögött valójában nem katonai stratégia húzódik, inkább egy mély bizalmi válság az Egyesült Államokkal és Izraellel szemben.
Rakéták, feltorlódó tankerek és megugró biztosítási díjak – a Közel-Keleten kiéleződő amerikai–izraeli–iráni konfliktus már most 5–15 százalékos olajár-emelkedést áraz a piacokon. Bár az OPEC+ termelésnöveléssel próbálja hűteni a kedélyeket, egy tartós blokád könnyen 100 dollár fölé lökheti a Brentet.
Miután az 1970-es években az OPEC-államok dominálták a földgázkitermelést, a 2010-es évek közepére az USA a palaforradalomnak köszönhetően képes volt felzárkózni. Most emelt fővel – technológiával és tőkével – tér vissza a Közel-Keletre, hogy a segítségéért cserébe megerősíthesse érdekeit a térségben.
Miközben tombol a krízis a Közel-Keleten, az olajpiac olyan higgadtan szemléli az eseményeket, mintha semmi nem történt volna.
Az olajárak a duplájára emelkedhetnek, 1000 milliárd dollár tűnhet el a globális gazdaságból. Lássuk a legpesszimistább verziót.
Nouriel Roubini sztárközgazdász nem véletlenül kapta a Végzet becenevet. Az izraeli háború globális piacra gyakorolt hatásával kapcsolatban azonban ő sem a pesszimista forgatókönyvet valószínűsíti. Egyelőre.
Van párhuzam az ötven évvel ezelőtti eseményekkel, de az felettébb valószínűtlen, hogy egy ahhoz hasonló olajválság is kitörne az izraeli háború miatt.
