Az orosz energiaszektor ma a válságokból, nem pedig a növekedésből el. A közel-keleti konfliktus miatt elszálló olajárak rövid távon ugyan feltöltik a Kreml kasszáját, de Moszkva egyre agresszívebben adóztatja a saját energiacégeit, miközben a termelés stagnál, a kínai import csökken, a költségvetési hiány pedig tovább dagad.
A közel-keleti konfliktus egyik paradoxona, hogy a háború talán legnagyobb nyertese nem is a térségben található. Az olajárak emelkedése, az amerikai fegyverkészletek gyors fogyása és a diplomáciai figyelem átrendeződése olyan helyzetet teremtett, amely Moszkva számára kedvezőbb, mint bármilyen csatatéri áttörés.
Az orosz gazdaság nem a legegészségesebb, de nem is tragikus: éppen háborúra optimalizált. A hadiipari megrendelések rekordmagasságban vannak, a költségvetés közel 40 százaléka biztonsági és védelmi célokra megy. A növekedés ugyan lelassult, a civil szektor vérzik, a háborús gépezet azonban működik, sőt a jelenlegi helyzetet fenntartva még hosszú évekig hatékonyan működhet.
Az ok nem az ukrajnai konfliktus, még csak nem is a szankciós politika. A Trump-féle kereskedelmi háborúk negatív hatásait már Moszkva sem tudja elhárítani.
Egyelőre nem jön össze az orosz jegybanknak a 4 százalékos infláció elérése. Elvira Nabiullina elnök nem kegyelmez, és addig üti felfelé a kamatot, ameddig szükséges.
Szintet lép a kínai autók térnyerése Oroszországban. A nyugati vállalatok kivonulása rengeteg gyárat hagyott maga után üresen. A kínai Chery gondolt egyet, és elkezdte kihasználni a tálcán kínált lehetőséget.
Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) vezető közgazdásza szerint Európa valamiféle válságba került, míg a Közel-Keleten és Afrikában az Izrael körüli konfliktus és az aszályok fenyegetik a gazdaságokat. Oroszországnak eközben – továbbra is úgy tűnik – meg sem kottyannak a szankciók.
Legutóbbi ülésén az orosz központi bank újra emelt az alapkamaton: a cél változatlanul az infláció leszorítása a jelenlegi 9,1-ről 4 százalékra.
Miközben Európában elképesztő méreteket öltött a gazdasági lassulás, a szankciókkal agyonvert Oroszország GDP-je megindult felfelé. Hogy így alakult, az egyrészt az orosz technokrata elitnek, másrészt a háborút megelőző tíz év szigorú fiskális politikája révén felhalmozott tartalékoknak köszönhető. De meddig lehet finanszírozni egy ekkora háborút korlátozott eszközökkel?
Sokat hallhattunk arról, hogy Európa a szankciókkal leginkább önmagának okoz gondot. Ez legjobban egyes országok konkrét ágazatainak példáján szűrhető le, mint ahogy a finn faipar került lejtmenetbe. Csak azért, mert hiányzik nekik az a nyersanyag, ami az orosz erdőkből érkezett. Nem képesek pótolni más beszállítóktól, pedig vannak köztük már olyanok is, akik csak átcímkézik az árut.
Soha senki és semmi nem fogja meggyőzni a brüsszeli vízfejet arról, hogy a szankciók nem döntik romba az orosz gazdaságot. Az sem, hogy éppen azoknak köszönhetően az orosz ipar főszereplői az idén 11 milliárd dollárnyi osztalékot vehettek ki.
A Világbank a felső kategóriába helyezte Oroszországot: az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem (GNI) tavaly már elérte a 14 250 dollárt, vagyis 11,2 százalékot ugrott. Moszkva lassan megköszönhetné a szankciókat a Nyugatnak.
Az orosz nemzeti bank kormányzójának, Elvira Nabiullinának kétségtelenül nagy szerepe van abban, hogy Oroszország nem szenvedett akkora veszteségeket a szankcióktól, mint amekkorát reméltek annak kirovói. Most a Bloomberg értekezett arról, hogy törésvonalak jelentek meg az orosz gazdasági vezetésben, és Nabiullina a kormányétól egyre inkább más utakat választana. Mondhatja, hiszen várhatóan az orosz jegybank emelni fogja az irányadó kamatot, ami nem feltétlenül tetszik mindenkinek.
Évi 30 milliárd eurónyi összeg fog befolyni a Kreml háborús ládájába, miután Putyin elnök átvariáltatja az adórendszert. Az egykulcsos adó a múlté, jön a lépcsőzetes emelés.
Putyin egyik fontos szövetségese kedden arra figyelmeztette Európát, hogy a Kreml már kidolgozta a törvénytervezetet arra az esetre, ha a Nyugat lefoglalná a csaknem 300 milliárd dollárnyi orosz vagyont, és azt Ukrajna megsegítésére használná fel.
Az orosz vezető először látogat Kínába az ukrajnai háború kitörése óta. Célja az orosz energiaexport növelése – a többi már nem nyilvános.
Az orosz alkoholgyártók azt kérik a kormánytól, hogy legalább 7 százalékkal emelje meg a nemzeti ital minimálárát.
A 2021-es évhez képest háromszorosára nő a védelmi büdzsé Oroszországban. A Kreml immár a GDP 6 százalékával kalkulál jövőre.
A bevétel 10 százalékát kéri a Kreml az 1 milliárd rubel felett kaszáló vállalatoktól. Az intézkedésből a kormány 300 milliárd rubel pluszbevételre számít.
A Nyugat az egész szankciós politikáját a GDP-statisztikákra alapozta, a mögöttes gazdasági erőket már nem vette számításba. Az eredmény ismert, most azonban vásárlóerő-paritáson Oroszország Európa eddigi legerősebb gazdaságát is maga mögé utasította. Kínos és nehezen magyarázható történet.
Van olyan vállalat, amelyik drasztikusan visszavette, de olyan is, amelyik növelte a kitermelést.
A Szentpétervári Gazdasági Fórum csonka volt ugyan, mégis mindent átitatott az optimizmus és a háborús gazdaság működőképességébe vetett bizalom.
Az AP a napokban terjedelmes riportot közölt a szankciók eddigi hatástalanságáról, halvány reménysugárként mindössze a február eleje óta életbe lépett olajársapkát villantva fel, amely talán még okozhat nehézségeket a Kremlnek.
A Nyugat azt várta, hogy Oroszország gazdasága darabokra hullik a szankciók csapásai alatt. Egy év elteltével még mindig azt várják, miközben egyre idegesebben állítják össze az újabb és újabb csomagokat.
Az orosz elnök nem aprózta el: mindent egy lapra tesz a „pénz nem számít!” mottó jegyében.
Oroszország még mindig a világ második legnagyobb fegyverexportőre, de ha a háború tovább tart, le is kerülhet a dobogóról. Kína azonnal észrevette a piaci rést, és már meg is célozta Moszkva helyét a piacon.
Amerika már jobban akarja ezt a konfliktust, mint Oroszország.
