Miután az 1970-es években az OPEC-államok dominálták a földgázkitermelést, a 2010-es évek közepére az USA a palaforradalomnak köszönhetően képes volt felzárkózni. Most emelt fővel – technológiával és tőkével – tér vissza a Közel-Keletre, hogy a segítségéért cserébe megerősíthesse érdekeit a térségben.
A jelenlegi, viszonylag alacsony olajárak megtévesztő nyugalmat árasztanak a világpiacon, ami mélyreható változást takar. A színfalak mögött a jelek arra utalnak, hogy az amerikai palaolaj-termelés lendülete megtört, ami az OPEC+ kezébe adhatja vissza a kormánykereket.
A Nemzetközi Energiaügynökség jelentése szerint a világ kőolajfogyasztása 2029-ben tetőzik. A világ legnagyobb kőolajimportőre, Kína esetében ez már 2027-ben bekövetkezik, köszönhetően az elektromos átállás ütemének és hatékonyságának. Úgy tűnik, a következő évtizedben a kőolaj szerepe fűtőanyagként csökken. Jó úton haladunk a zöldátállás felé?
Az OPEC+ a kitermelés fokozásával tudatosan leszorítaná a kőolajárakat, hogy a drágán termelő amerikai palaipart a megtérülési küszöb alá nyomja és visszaszerezze elveszített piacait. Az árháborúnak azonban annak felszítói is áldozatul eshetnek.
Az amerikai palaolaj-kitermelés minden jel szerint elérte a csúcspontját, a Permian-medencében a fúrt kilométerenkénti olajkitermelés pedig csökkenésnek indult, miközben a mélytengeri olajberuházások gyorsan emelkednek.
Az amerikai nyersolaj domináns erővé vált a globális olajpiacon, miután a texasi palamezőkről származó WTI Midland típusú olaj bekerült az eddig kizárólag európai olajat tartalmazó Dated Brent globális referenciaértékbe. A lépés tükrözi Amerika növekvő befolyását az európai és ázsiai olajellátásban.
