A közvélemény nyomására Törökország leállította az Izraellel folytatott eddigi gyümölcsöző kereskedését, ám a vállalatok természetesen igyekeznek megtalálni a kiskapukat, hogy az üzlet továbbra is folytatódjon. Ebben meglehetősen kreatívak, így Ankara szigorítani kényszerült, például megköveteli a török és palesztin vállalatoktól, hogy a kereskedelmi minisztériumtól kérjenek engedélyt az exportra.
Branko Milanović világhírű közgazdász egy nagyon érdekes eszmefuttatást vett górcső alá, amely négy különböző ideológiai koalíciót határoz meg a jelenleg folyó és a világpolitikát befolyásoló ukrajnai és gázai konfliktus mentén.
Amerika erkölcsi lelkiismeretének hívott egyetemi megmozdulások a történelem folyamán nem egy esetben jelentős hatást fejtettek ki az ország társadalmára. Mások viszont másféleként értékelik a tiltakozó akciókat, szerintük ezek nem mások, mint elkényeztetett gyermekek tüntijei. A gázai háború elleni megmozdulások most ismét felrázzák az egyetemeket. Vajon ez a messze dúló izraeli–palesztin konfliktus – amelynek Washington nem is közvetlen részese – képes lesz-e olyan hatást kiváltani, mint a fél évszázada lezajlott vietnámi háború elleni tiltakozás?
Rijád Manszúr palesztin ENSZ-küldött jelezte, az arab állam szeretné, ha még áprilisban döntés születne ENSZ-tagságukról. Palesztina 2012 óta „nem tagállami megfigyelő” státuszban vehet részt a világszervezet tevékenységében, most pedig szeretné kihasználni, hogy a Közel-Keleten zajló háború miatt újra reflektorfénybe került a palesztinok helyzete. Az Egyesült Államoknak Izrael legközelebbi szövetségeseként biztosan lesz ehhez egy-két szava.
Évtizedeken át javult az életminőség a legtöbb izraeli számára, ám október 7-e ebben is fordulópontot hozhat – vélte David E. Rosenberg izraeli gazdasági újságíró, az Izrael technológiai gazdasága című könyv szerzője, aki az amerikai Foreign Policy külpolitikai folyóiratban fejtette ki meglátásait.
Miután az ENSZ humanitárius ügynökségének egy tucatnyi alkalmazottját elbocsátották, mert azzal vádolták őket, hogy részt vettek az október 7-i mészárlásban, számos ország felfüggesztette a szervezet pénzügyi támogatását. Izrael szerint ennek az ENSZ-szervezetnek, az UNRWA-nak nincs helye Gázában.
Az amerikai és izraeli álláspontok nemhogy közeledtek volna a palesztin államiság megítélésében, hanem – ha lehet – soha ilyen távol nem álltak egymástól. A Fehér Ház szerint a kétállami megoldás jelentene megoldást a Közel-Kelet problémáira, míg Jeruzsálem határozottan elveti ezt az ajánlatot, mert a palesztin állam terroristák fészkévé válna.
December végén a legmagasabb helyről jött izraeli megerősítés: a zsidó állam azon munkálkodik, hogy elősegítse a gázai palesztinok „önkéntes migrációját”. E szándékot heves nemzetközi bírálat érte. Valószínűleg nem ez a terv lesz az, amely gyógyírt hozhat az izraeli–palesztin kérdésre.
Szakértők szerint Moszkva sokat nyerhet Izrael Hamász elleni háborújával: lehetőséget kínál az orosz geopolitikai elképzelések megvalósítására, nevezetesen az Egyesült Államok dominanciáját letörő, többpólusú világrend kialakítására. A konfliktus azonban erősen megtépázta az orosz–izraeli viszonyt is.
Egyszer majd ennek a háborúnak is vége lesz. Ha a válság nem fog kiszélesedni, nem terebélyesedik nemzetközivé, akkor Izrael le fogja gyűrni a Hamászt. A kérdés csak az, hogy sikerül-e két vállra fektetnie. A terroristáktól megtisztított területtel pedig valamit kezdeni kell, amire eddig nem született semmilyen kézzelfogható elgondolás.
A hajdanán szebb napokat látott Európa szereptévesztésben van, amikor komolyan azt gondolja, hogy érdemi beleszólása van a nemzetközi rendet meghatározó kulcskérdésekbe, konfliktusokba. Mára eljutottunk oda, hogy gazdagsága és ambíciói ellenére az EU korlátozott szereplője korunk nagyobb konfliktusainak. Az olyan alapító atyák, mint a francia Jean Monnet, a német Konrad Adenauer vagy éppen a luxemburgi Robert Schuman forognak a sírjukban, hiszen minden bizonnyal nem egy ilyen, jelentéktelenné süllyedő Európát képzeltek el. Quo vadis, Európa?
