Javier Milei lehet a második elnök, aki Trump után kilépteti országát a párizsi klímamegállapodásból. Az argentin vezető ezzel az egész EU–Mercosur-megállapodást romba döntheti, nem mintha a jelenlegi formájában sokra tartaná a dél-amerikai gazdasági csoportot.
Az amerikai elnök egyik legelső rendeletével kilépett a globális klímaegyezményt aláírók klubjából. Ezzel elhárítja az akadályt a Biden-féle zöldpolitika drasztikus megváltoztatása előtt, a döntésnek ugyanakkor globális következményei lesznek.
Az elnök nem húzta sokat az időt: alig tette le az esküt, azonnal rendeletek tucatjait írta alá, köztük olyanokat, amelyeknek nagyon komoly és hosszú távú következményei is lesznek.
Alig teszünk valamit a kibocsátás mérséklése érdekében, sőt a valós folyamatok épp ellentétesek a klímakonferenciákon vállalt csökkentési célokkal. Az ígéretek látványosak, ám a számok kijózanítók. A vita pedig azon megy, hogy a fejlett országok miből fizessenek tízszer-hússzor annyit a fejlődőknek, mint eddig. Ideje lenne végre a várható hatásokra is felkészülni: például az aszályok, a hőhullámok, az erdőtüzek és az áradások pusztításainak tompítására, illetve a kárenyhítésére.
Az egy főre jutó kínai energiafogyasztás hihetetlen mértékben növekedett 2001 és 2021 között. Bár Peking politikája egyesek szerint kritikusan hat a globális klímacélokra,a világ csak közösen tudja teljesíteni azokat.
A szén-dioxid légkörből történő eltávolítása messze elmarad a kitűzött céloktól. Egy oxfordi tanulmány szerint a szükséges éves mennyiségnek csupán a negyedét érjük el jelenleg, és ezt is főként faültetéssel. A korszerű technológiák fejlesztése még gyerekcipőben jár.
A G7 szakminiszterei Torinóban gyűltek össze, hogy a zöldátállás megvalósításáról tárgyaljanak. Újdonság nem igazán volt: a COP28-on is elpuffogtatott sallangokat ismételték meg, amelyek lényege, hogy továbbra is mindenki elszántan halad az energiaátállás rögös útján.
Egy híres tanulmány, amely számos elismert szerző munkáját összegzi, arra a következtetésre jut, hogy a megújuló energiaforrások használatának bővítése, bár első pillantásra ideális megoldásnak tűnik a kibocsátás csökkentésére irányuló törekvésekben, végül korlátokba ütközik, és így az atomenergia fontosságát is figyelembe kell venni.
