A globális tőkepiacok tavaly látványosan kétsebességessé váltak: a bizonytalan környezetben a nagy intézményi befektetők egyre inkább a „túl nagy, hogy elbukjon” amerikai óriásokhoz irányították a friss pénzt, miközben a középmezőny – különösen Európában – finanszírozásszűkébe került.
Mi történik, ha a korábban tévedhetetlen mentőövről kiderül, hogy mégsem tartja fent a felszínen a befektetőket? Úgy tűnik, hogy Trump vámháborújának viharában az amerikai államkötvények által nyújtott menedékre ezúttal nincs túl nagy igény. De mi vagy inkább ki állhat ennek a hátterében?
Októberben az infláció kedvezően alakult, ám a jegybank nem erre az adatra, hanem – jogos óvatosságból – a nemzetközi pénzpiaci turbulenciákra fókuszált. Ezért a monetáris politikában kimért módon nem folytatta mai ülésén a kamatcsökkentést, a forint árfolyamát is megtámasztva ezzel.
Az Egyesült Államokban szerda délután jöttek ki a friss inflációs adatok, ám a befektetők továbbra is megosztottak a szeptemberi kamatvágás mértékét illetően, amely akár 25 vagy 50 bázispontos is lehet. Júliusban az USA inflációja összességében megfelelt az elemzői várakozásoknak, havi szinten 0,2, míg éves alapon 2,9 százalékot tett ki.
