Amikor az elnök „gyakorlatilag végtelen” fegyverkészletekről beszél, ugyanakkor saját alelnöke a kimerülés veszélyére figyelmeztet, ott valami nagyon nem stimmel. A világ legerősebb hadserege elkezdte elveszíteni a kapcsolatot a saját realitásaival.
A mesterséges intelligencia jövőjéről szóló viták leggyakrabban a technológiai kockázatokra vagy az etikai dilemmákra koncentrálnak. Az Anthropic körüli botrány azonban egy sokkal prózaibb tényezőt hozott felszínre: a hatalmat. Amikor egy technológia hadászati stratégiai jelentőségűvé válik, az ellenőrzés nem a fejlesztőké többé. Az atombomba története már megmutatta, hogyan zajlik ez a folyamat.
Az Anthropic nemes egyszerűséggel beperelte a Pentagont, Pete Hegseth védelmi minisztert és még pár szövetségi szervezetet, amiért nemzetbiztonsági kockázatnak nyilvánították. Az egykor agyonsztárolt MI-cég nem enged az elveiből.
Ki dönt arról, mire használható egy mesterséges intelligencia? A fejlesztő magánvállalat, amely etikai kockázatot lát, vagy az állam, amely a nemzetbiztonságra hivatkozik? Az Anthropic és a Trump-kormányzat összecsapása döbbenetes választ adott: Washington saját, eddig agyonsztárolt beszállítóját minősítette hivatalosan kockázati tényezőnek.
Az amerikai elnök történelmi léptékű védelmi költségvetést kér a jövő évre. Elmélete szerint a pluszt a vámokból finanszírozná, mialatt megregulázná a hadiipari szereplőket is.
Pete Hegseth hadügyminiszter beszéde új korszakot nyit az amerikai hadiiparban és biztonságpolitikában. A Pentagon deregulációja, a termelés csúcsra pörgetése és a kongresszusi kontroll kiiktatása egyetlen célt szolgál: hogy az Egyesült Államok ismét úgy működjön, mintha háborúban állna.
A döntés az MI-t fejlesztő hadiipari cégek malmára hajtja a vizet, miközben a biztonság háttérbe szorul.
Kiszivárgott Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter márciusban aláírt átmeneti stratégiai iránymutatása az Egyesült Államok katonai tevékenységét és prioritásait illetően. E szerint Kína és Tajvan védelme az elsőrendű kérdés, miközben az Oroszország jelentette fenyegetések elhárítását Európára bízzák.
Sem Brüsszel, sem a háborúpárti európai államok nem tudják követni Trump elnök villámtempóját az ukrajnai háború lezárásával kapcsolatban. Míg Washington Szaúd-Arábiában tárgyal az oroszokkal, Párizsban pánikcsúcsot tartottak az európai vezetők. Teljesen feleslegesen.
A müncheni biztonságpolitikai konferenciát J. D. Vance alelnök beszéde uralta, ami egyáltalán nem a védelemről és a biztonságról szólt. Nyílt hadüzenet volt ez a Brüsszel irányította európai liberális rendnek. Kissinger egykori híres kérdésére („Kit kell felhívnom, ha Európával akarok beszélni?”) jelenleg az egyetlen válasz, hogy ki az, akit biztosan nem.
A müncheni biztonságpolitikai konferenciára optimistán és nagy reményekkel készülődtek a résztvevők. Aztán két nappal a kezdés előtt jött az amerikai védelmi miniszter, majd maga Trump, és olyan bejelentést tettek, ami után minden megváltozik. Európa a partvonalról figyelheti az ukrajnai háború lezárását: kötelessége lesz, joga nem sok.
