Donald Trump második elnöki ciklusában egy újraszabott nemzetbiztonsági stratégiát hirdetett, ám ezúttal a „globális terrorizmus elleni háború” helyett célzottabb, katonailag és jogilag is agresszívebb módszerekkel próbálja elszigetelni és felszámolni a fenyegetéseket – a mexikói határtól egészen a Közel-Keletig.
Oroszország Líbiában növeli katonai jelenlétét, alternatívát keresve a bizonytalan sorsú szír bázisai helyett. A Maaten as-Sarra légi támaszpont logisztikai csomópontként szolgálhat a Száhel-övezetben végrehajtott műveletekhez, miközben Moszkva szorosabb kapcsolatokat épít a régió katonai rezsimjeivel.
A Száhel-övezetben uralkodó katonai junták egyre keményebben lépnek fel a nagy nyugati bányavállalatokkal szemben. Jogi korlátozások és vezérigazgatói letartóztatások fenyegetik a legnagyobb nyugati vállalatokat. Eközben a kínai és az orosz partnerek előtt új lehetőségek nyílnak a térségben.
Benin nyomásgyakorlásként blokkolta a Niger legfontosabb bevételét biztosító nyersolajvezetéket, így még az ott uralkodó katonai junta hatalma is veszélybe kerülhetett volna, ha Kína nem siet a segítségére. Pekingnek jó oka volt rá, hogy elsimítsa a konfliktust.
Kellemetlen levelet kapott Csádtól az USA, ami után elképzelhető, hogy Washington ebből a közép-afrikai országból is szedheti a sátorfáját. Franciaország felkészül?
Az illegális migráció továbbra is biztonsági kockázatot jelent Európára nézve. 2015 óta tavaly regisztrálták a legtöbb törvénytelen határátlépést: 442 ezer határsértőt észleltek, amely 2022-höz képest 17 százalékkal több, míg a nyugat-afrikai útvonalon 161 százalékos növekedést jelentettek.
Sikertelen volt az amerikai küldöttség tárgyalási kísérlete a nigeri katonai juntával. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok egy újabb fontos szövetségesét veszítheti el a stratégiailag egyre jobban felértékelődő afrikai térségből. A Fehér Ház retorikája és tettei közötti különbség egyre inkább a keleti hatalmak felé fordítja a kontinens államait, amelyek a terrorizmus elleni küzdelemben is fontos társak lennének.
A Wagner-csoport – a volt orosz magánhadsereg, jelenlegi nevén Afrika Hadtest – feletti felügyeletet átvette a Kreml. A feladatot a védelmi minisztériumra és a katonai hírszerzésre bízták. De vajon miként épül be, milyen módszereket használ az orosz kémszervezet a különböző afrikai országokban a pozíciói kiépítésére?
A Kreml korábban megpróbálta a Wagner „márkanév” mögé helyezve megújítani afrikai jelenlétét. A német zeneszerző neve azonban immár a múlté, helyette itt az Africa Corps, az Afrika Hadtest, amely ugyanazt a feladatot látja el, de most már Moszkva teljes ellenőrzésével. Ez az új, de ismert náci elnevezésre hajazó entitás pedig megőrizni és kiterjeszteni hivatott az orosz katonai és gazdasági befolyást a fekete földrészen.
Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő háromperces gyorsjelentésben foglalta össze a jelenlegi legaktuálisabb geopolitikai fejleményeket, amelyek hazánkat is nagymértékben érintik.
A globális világrend, amelyben felnőttünk, immár a múlt. Ez a változás kedvező környezetet teremtett az afrikai „puccsövezetben” a közelmúltban megsokasodó hatalomátvételekhez, ahogy azt Niger példáján keresztül is láthatjuk. Ezt igyekszik kihasználni Oroszország és az újonnan magabiztos középhatalmak, amelyek partnerként kínálják magukat a puccsistáknak.
Két, látszólag egymástól független kishír jelent meg a napokban, melyek együtt azonban rossz érzéseket keltenek az emberben. Prigozsin még hétfőn bejelentkezett Afrikából, a brit titkosszolgálat pedig ukrán harcosokat küld az afrikai térségbe. Az események az orosz–amerikai proxy-háború áthelyeződését vetítik előre. Nógrádi György szerint ezt nem fogja meggátolni Jevgenyij Prigozsin halála.
