Nagy-Britanniában mindenből viccet lehet csinálni, kivéve a fish and chipset. Az szent, aki azzal tréfál, mehet a gyehennára. Erre az oroszok ledobták a poénbombát.
Inkább gesztusjellegű, semmint mérhető hatásai lesznek a tizenkettedik szankciós csomagnak. A pakkban semmi olyan nincs, ami komolyan árthatna az orosz gazdaságnak. Európa kifogyott az ötletekből és az akaratból, ideje hát a nyílt látványpolitizálásnak.
Bulgária régi és új kormánya kissé túlméretezte az ország energiabiztonsága szempontjából nélkülözhetetlen orosz olajvásárlásokat, a „felesleget” így – kihasználva egy szankciós kiskaput – a helyi orosz olajfinomító szépen eladta külföldre. A történet a brüsszeli szankciós politika teljes csődjének iskolapéldája.
Trükkösen teszi: magát az összeget nem bolygatja, de a vagyonkezelőt – annak beleegyezésével – kegyetlenül megadóztatja. A pénz aztán mehet is Ukrajnába.
Európa legoroszellenesebb miniszterelnöke igazi rémálomba csöppent, amikor kitudódott, hogy a férje a háború kezdete óta vígan üzletel az oroszokkal. Ráadásul 350 ezer euróval még ő is beszállt. Erre mondják, hogy rendkívül kínos.
Ismét a kettős felhasználású termékek kerültek célkeresztbe, de amíg az EU a jelentéktelenebb országokat büntetőlistára teszi, addig Kínával szemben nem mer szankciókat alkalmazni.
Ursula von der Leyen csak a jövőbe tekint, ezért nem veszi észre az Európai Központi Bank elnökét, aki egy stoptáblával a kezében áll előtte.
Tavaly március óta áll szankciós tiltás alatt az orosz karbantartó cég, a magyar kormány most elérte, hogy a Metrovagonmas mentességet kapjon a 3-as metró esetében.
A Szentpétervári Gazdasági Fórum csonka volt ugyan, mégis mindent átitatott az optimizmus és a háborús gazdaság működőképességébe vetett bizalom.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy az USA szankciókra épülő izompolitikája hatástalan a Közel-Keleten. Az államok szövetsége Kína erőteljes támogatásával kiegészülve komoly fegyvertény.
Magyarország az OTP ukrán listázása miatt blokkol, Berlin pedig nem akar összeveszni Kínával. A tizenegyedik szankciós csomag vitája tovább zajlik.
Durva veszteségekről számolnak be az orosz kőolajra kivetett szankciók miatt a nyugati biztosítók és szállítmányozó vállalatok. A vezetők szerint az árplafont és az azt megszegők elleni büntetéseket egyedül a Nyugat veszi komolyan, miközben Moszkva ugyanannyit profitál, mint a szankciók előtt.
Miközben Biden a két ország között enyhülésről beszélt, Kína bejelentett egy szankciót, válaszul az USA tiltólistáira.
Egyszerre támadó és óvatos stratégiát fogalmaztak meg a G7-ek Kínával szemben. Az egység látszata kétségtelen, a hangsúly a finomhangolásokon lesz.
Ha Brüsszel szankcionálni meri Kínát, a válaszlépés hasonlóan kemény lesz – közölte a kínai külügyminiszter berlini látogatása során
A héten jelenti be Ursula von der Leyen az új szankciós csomag tervezetét. Ezúttal azonban nem Oroszország a fő célpont.
Brüsszel ezzel egyben azt is elismeri, hogy az elsődlegesek finoman szólva sem működtek hatékonyan.
Oroszország a párhuzamos kereskedelem révén minden luxusterméket megkap, ami egyébként tiltólistán szerepel.
Az Egyesült Államok teljes exporttilalmat akar Oroszországgal szemben, Brüsszel azonban határozottan nemet mond az ötletre.
Az indoklás Magyarországon ismerős lehet: ha nincs orosz energiahordozó, veszélyben az energiaellátás biztonsága. Tokiónak persze elnézik az ilyesmit, senki nem csóválja a fejét, csak megértően bólogat.
Kijev azonnali szankciót követel az orosz atomenergiára, közben a nyugati energiamultik profitjának egy részét kéri.
Az AP a napokban terjedelmes riportot közölt a szankciók eddigi hatástalanságáról, halvány reménysugárként mindössze a február eleje óta életbe lépett olajársapkát villantva fel, amely talán még okozhat nehézségeket a Kremlnek.
A Nyugat azt várta, hogy Oroszország gazdasága darabokra hullik a szankciók csapásai alatt. Egy év elteltével még mindig azt várják, miközben egyre idegesebben állítják össze az újabb és újabb csomagokat.
A zárolt orosz vagyonok kapcsán Genf világossá tette: nem nyúl hozzájuk, mert az alkotmányellenes lenne.
Egy új tanulmány lesújtó adatokat közölt a harcias európai elszántságról, amely térdre kényszeríti Moszkvát: az EU-s vállalatok jól érzik magukat Oroszországban. Főleg a németek.
Az Európai Unió országai januártól szeptemberig 12,5 milliárd euróért vásároltak LNG-t Oroszországtól. Ötször annyit, mint tavaly.
A kettős felhasználású termékek zömére nem terjednek ki a nyugati exporttilalmak, amelyikre mégis, azt Moszkva és Irán megveteti magának másokkal. Így lesz a fogászati eszközökből vagy a tejpumpából drónalkatrész. Sufnituning és technológiai kannibalizmus felsőfokon.
Prágában az uniós országok vezetői megegyeztek abban, hogy majd valamiben meg fognak egyezni. Magyarországnak viszont sikerült megvédeni az érdekeit.
Valami nagyon kezd felborulni a szankciós politikában. Az antwerpeni gyémántkereskedők lobbija mélyebb, mint Ursula von der Leyen hangja. Képmutatás, kettős mérce, felesleges körök – és egy jól ismert mondat, amit a magyaroktól nem fogadnak el, de a belgáktól igen.
Hogyan lehet kikerülni a szankciókat, ha mindenkinek szüksége van a tiltott energiahordozókra? Kína és Oroszország megoldotta.
