Egyfajta győzelmi jelentésként állította be minap az egyik legfontosabb kínai állami portál az ország zöldátállásban elért sikereit. A dolog érdekessége, hogy ezúttal van alapja az öntömjénezésnek...
Sokan megváltóként tekintenek a hidrogénre mint szén-dioxid-mentes üzemanyagra, de a zöldhidrogénprojektek túlnyomó többsége nem igazán tud felmutatni konkrét vevőt, pedig világszerte csaknem 1600 üzem felépítését tervezik. A napsütötte, szélfújta tájakon megtermelhető a tiszta energia, amivel a hidrogén kinyerhető a vízmolekulából, egy aprócska probléma van, nem igazán jelentkeznek az ügyfelek a drága hidrogén megvételére.
Tizenhét évvel ezelőtt az „I can has cheezburger?” volt az első olyan netes mém, ami alapjaiban megváltoztatta az internetet. Ám ekkor még feltehetően senki sem gondolt arra, hogy mennyi energiát is fogyaszt majd ez a mém a világ szerverfarmjain az úgynevezett sötét, azaz feleslegesen eltárolt adat formájában.
Nincs elérhetetlen távolságban a zöldátállás, ehhez azonban végleg el kell hagynunk a fosszilis energiahordozókat, és takarékosságra kell törekednünk.
A megújuló energiaforrásoknak, a nap- és a szélenergiának meg kellene menteniük a bolygót a felmelegedéstől. Ehelyett súlyosbítják is a problémát. A szél- és napenergia nagy léptékű telepítése világszerte érdemben növeli a szén-dioxid-kibocsátást az úgynevezett kacsagörbe miatt. Az atomenergia ezért hosszabb távon jobb megoldás lehet – érvel a Carboncredits.com portál szakértője.
Kommunikációs szinten Kína továbbra is elkötelezett a 2020-ban lefektetett kettős cél, a kibocsátási csúcs 2030-ra és a karbonsemlegesség 2060-ra való elérése iránt, de az utóbbi időben a tényleges kibocsátáscsökkentési erőfeszítések háttérbe szorulhatnak. Liu Csen-min kinevezése klímaváltozási nagykövetté azt jelzi, hogy a klímadiplomácia fontosabb szerepet kap, mint a hazai intézkedések, és inkább a globális befolyás növelését célozza.
Az egy főre jutó kínai energiafogyasztás hihetetlen mértékben növekedett 2001 és 2021 között. Bár Peking politikája egyesek szerint kritikusan hat a globális klímacélokra,a világ csak közösen tudja teljesíteni azokat.
A szén-dioxid légkörből történő eltávolítása messze elmarad a kitűzött céloktól. Egy oxfordi tanulmány szerint a szükséges éves mennyiségnek csupán a negyedét érjük el jelenleg, és ezt is főként faültetéssel. A korszerű technológiák fejlesztése még gyerekcipőben jár.
A Yale Egyetem frissített metodikájú zöldindexe, az EPI szerint a kibocsátás csökkentésére tett nemzetközi erőfeszítések eddig nem sok eredményre jutottak. Főleg a globális dél államai szennyezték gyorsuló ütemben a légkört az elmúlt években.
Többéves vita után, április végén fogadták el Torinóban a G7-országok a karbonszűrő nélküli szénerőművek 2035 végéig történő kivezetéséről szóló megállapodást. Ám az aláírás házigazdái, az olaszok máris jelentősen megnehezítenék a vállalások teljesítését azzal, hogy megtiltanák a nagy napelemparkok talajra telepítését a mezőgazdasági területeken.
Nem is csodálkozhatunk ezen a világrekordon, hiszen tavaly a föld szénfüggősége is növekedett, dacára a számos „történelmi” klímamegállapodásnak. Ennek magyarázata az aszályok miatti alacsony vízenergia-termelés és a kínai növekedés, amely nagyrészt ugyancsak szénfüggő. A Nemzetközi Energiaügynökség éves jelentésében azonban találunk örömöt is az ürömök mellett: a világon a „tiszta energiák” egyre jobban terjednek.
Csak Kínában 1950 óta 4500 százalékkal nőtt a szén-dioxid-kibocsátás. Van miért kapkodni a világnak.
Egyre nagyobb erővel áll bele Európa a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésébe. Nem árt azonban tudni, hogy közel sem minden tudós ért egyet azzal, hogy egyértelműen a szén-dioxid-kibocsátás nagy növekedése miatt emelkedik az utóbbi évtizedekben a föld átlaghőmérséklete.
Tombol a szén-dioxid-kibocsátás-csökkentési őrület, a cégek is igyekeznek zöldebbek lenni, és egyre több pénzt ölnek különböző szén-dioxid-megkötő projektekbe. A szén-dioxid megkötésére szolgáló hínártenyésztés is ilyen, csak túl sok óceánt foglalna el
Promóció
Trend
Promóció
Hazai válogatás
