Az Európai Unió új szankciós lazítása felvillanyozhatja Szíria háború sújtotta gazdaságát, ám a feltételek szigorúak, és a terrorlisták továbbra is érvényben maradnak. Mit jelent mindez a damaszkuszi átmeneti vezetés, a szétszaggatott infrastruktúra és a mindennapokban nélkülöző szírek számára?
Az EU az egyes szankciók feloldásával a szíriai újjáépítést kívánja elősegíteni. A konkrét döntés január végén születhet meg, amit az új szír rezsim rögtön hatalmas sikerként könyvelhetne el. Mindeközben a Biden-kormányzat átmenetileg már enyhítette a szankciókat.
Aszaddal együtt a több milliárd dollár értékű vagyona is eltűnt. Most világméretű nyomozás indul, hogyan lehetne visszaszerezni az évek folyamán összeharácsolt és jól elrejtett pénzt. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a hajsza még akkor is eredménytelen lesz, ha közben kiderül, hova menekítette a szíriai diktátor a vagyonát.
Ha Moszkva akár az új szíriai rezsimmel, akár a Nyugattal komolyan tárgyalni fog, a bukott szíriai diktátor személye szimpla cseretárggyá változhat, amit jóindulatú gesztusként habozás nélkül átadhat majd a valamit valamiért elv jegyében.
Aszad bukásával Oroszország szíriai befolyása meggyengült, míg Törökország jelentős regionális hatalommá lépett elő. Moszkva katonai bázisainak a sorsa kérdéses, miközben Ankara a HTS-sel tárgyal, és megerősíti pozícióját a Fekete-tenger térségében is. A geopolitikai sakkjátszma folytatódik, ahol Oroszország gazdasági és diplomáciai eszközökkel próbálja mérsékelni veszteségeit, Törökország pedig vezető szerepre tör a régióban.
Törökország egy nagyszabású katonai hadműveletre készülhet Északkelet-Szíriában a kurd erők (SDF) ellen, ami aggodalmat kelt Washingtonban. A török csapatok és a milíciák Kobani közelében gyülekeznek, miközben a kurdok attól tartanak, hogy Ankara még Trump hivatalba lépése előtt ellenőrzést akar szerezni a terület felett. Egy esetleges invázió súlyos humanitárius válságot idézhet elő, több százezer civil kitelepítésével.
A megválasztott amerikai elnök szerint Erdoğan török elnök gyakorlatilag hatalomátvételt hajtott végre Szíriában, ráadásul mindezt nagyon okosan csinálta. Kérdés, hogy a történtek változtatnak-e azon a szándékán, hogy kivonja az amerikai katonákat a területről.
Aszad bukásával a Közel-Kelet geopolitikai térképe átrajzolódik: Irán befolyása gyengül, Törökország és Izrael pedig azonnal pozíciót foglal. A hatalmi vákuum új konfliktusokat vetít előre, miközben Szíria jövője a különböző csoportok egyezségén áll vagy bukik. Béke helyett instabilitás és geopolitikai verseny bontakozik ki.
Az elmúlt hónapok eseményei világosan megmutatták, hogy Törökország egyre meghatározóbb szerepet vállal Szíria jövőjének alakításában. A 13 éves szíriai polgárháború és Bassár el-Aszad rezsimjének összeomlása után Ankara most a diplomáciai kapcsolatok helyreállítására és a térség stabilizálására összpontosít. A cél kettős: egy békésebb, újjáépült Szíria megteremtése, amely csökkenti a menekültválságot és biztosítja a gazdasági növekedés feltételeit.
A kurdkérdés a Közel-Kelet stabilitására is kihat, amelyet a szíriai polgárháború és a kurdok autonómiára törekvése élezett ki. A kurdok által ellenőrzött északkelet-szíriai régió gazdaságilag és stratégiailag kulcsfontosságú, de fennmaradása az amerikai támogatástól és a regionális megállapodásoktól függ. A belső megosztottság és a szomszédos országokkal fennálló feszültségek tovább mélyítik a problémát.
Különböző számok keringenek Szíria jelenlegi lakosságáról. Nem tűnnek hitelesnek azok a statisztikák, amelyek ezt jelenleg 20 millió körülire becsülik. Már csak azért sem, mert más találgatások szerint az országból elmenekültek száma az elmúlt évtizedben 11 millió fölé emelkedett.
Egy rossz emlékű lázadócsoport, a Hajat Tahrir As-Sám gyakorlatilag két hét alatt megdöntötte Bassár el-Aszad diktatúráját. Kik ők, és mi volt a hatékonyságuk titka?
Bassár el-Aszad szír elnök rezsimje összeomlott, a lázadók villámgyors offenzívával elfoglalták Damaszkuszt, véget vetve az 50 éves dinasztikus uralomnak. A felkelést vezető Hajat Tahrir as-Sám (HTS) terrorszervezetként való megítélése komoly nemzetközi kihívást jelent, miközben a térségben tovább nő a káosz veszélye.
Erdoğan elnök addig keverte a paklit egyre ügyesebben, hogy a végén az egész szír konfliktusból Törökország profitál a térségben a legtöbbet. Ráadásul még Izraelnek is osztott lapot, így hirtelen egy oldalon találta magát azzal az országgal, amelyet egyébként naponta terrorista államnak nevez.
