A szudáni polgárháború mára a Vörös-tenger térségének legveszélyesebb válságává vált, ahol regionális és nagyhatalmi érdekek ütköznek. Trump és Mohammed bin Szalmán washingtoni egyeztetése jelzi: az USA és Szaúd-Arábia most először próbál valódi nyomást gyakorolni a háború megfékezésére.
A szudáni háborús övezetekből kitermelt arany rejtett útvonalakon – csempészek, milíciák és közvetítők között – mozog, mielőtt elérné az Egyesült Arab Emírségeket, ahol pénzzé és befolyássá alakítják. Ez a kereskedelem, amely az államok összeomlásában gyökerezik és fegyveres csoportok támogatják, ma a Perzsa-öblöt Afrika legsebezhetőbb pontjaihoz köti.
Oroszország és Szudán megállapodott egy katonai bázis létesítéséről a Vörös-tenger partján, amely Moszkva számára alternatíva lehet a szíriai támaszpontjai elvesztése esetén. Az állomáshely Moszkva afrikai műveleteinek logisztikai támogatására szolgálhatna, miközben a szudáni polgárháború fordulóponthoz érkezett.
A Kreml korábban megpróbálta a Wagner „márkanév” mögé helyezve megújítani afrikai jelenlétét. A német zeneszerző neve azonban immár a múlté, helyette itt az Africa Corps, az Afrika Hadtest, amely ugyanazt a feladatot látja el, de most már Moszkva teljes ellenőrzésével. Ez az új, de ismert náci elnevezésre hajazó entitás pedig megőrizni és kiterjeszteni hivatott az orosz katonai és gazdasági befolyást a fekete földrészen.
A Nagy Etióp Reneszánsz Gát, egész pontosan annak duzzasztója már évtizedek óta diplomáciai konfliktusok forrását képezi a térségben, ami most sincs másként. Az etióp kormányfő nemrég ugyanis bejelentette, hogy teljesen feltöltötték a víztározót. Egyiptom és Szudán persze heves tiltakozásba kezdett.
