A moldovai elnök, Maia Sandu nemrég kijelentette: egy esetleges népszavazáson támogatná a Romániával történő egyesülést. A szomszédos országba való beolvadás talán közelebb van, mint gondolnánk, de vajon miért mond ilyet egy szuverén állam elnöke?
Miközben Románia az orosz fenyegetések árnyékában próbálja megerősíteni pozícióját a NATO és az EU védőernyője alatt, szomszédja, Moldova egzisztenciális küzdelmet folytat: a szeptember 28-i voksolás ugyan megerősítette az ország nyugati irányát, de annak kivitelezése még mindig kétes. A háttérben pedig ott húzódik Transznisztria befagyott konfliktusa, amelyet Moszkva bármikor felhasználhat a befolyásának növelésére.
Január elsején leállt az Ukrajnán keresztüli orosz gáz importja az EU-ba, és emiatt nemcsak Európa szenved, hanem Moldova lakossága is, sőt az ott élő oroszoknak ez talán még nagyobb probléma. A szegény országnak komoly gazdasági terhet jelent majd, hogy már nem számíthat a nagyvonalú orosz kedvezményekre, és kénytelen lesz a drága LNG felé mozdulni.
Moldovában elnökválasztással egybekötött népszavazást tartottak az EU-csatlakozás alkotmányba foglalásáról, amelyen a voksok szorosan, de támogatták az integrációt 50,38 százalékkal. A társadalom megosztottságát jelzi, hogy a régiók többsége a csatlakozás ellen voksolt, miközben oroszbarát erők integrációellenes szövetséget alakítottak. Az elnökválasztás első fordulóját a jelenlegi elnök, Maia Sandu nyerte, de a végső döntés novemberre marad.
Október 20. fontos dátum Moldova számára, ugyanis az elnökválasztással egybekötve szavaznak az Európai Unióhoz való csatlakozásról. Az autonóm Gagauzia és a szakadár Transznisztria azonban inkább az oroszokkal való vámunió irányába húz. Az EU meggondolatlan bővítési stratégiája végeredményben tehát pont azt idézi elő, amit szeretne elkerülni: az USA felé való geopolitikai kitettséget a stratégiai autonómia helyett.
