A Törökországban tartott orosz–ukrán tárgyalásnak és a Trump–Putyin-egyeztetésnek az egyetlen pozitívuma az volt, hogy megtörtént. A béke iránti elkötelezettség hangoztatásakor lassan mindenki blöfföl: élén Oroszországgal, Ukrajnával és a Macron elnök vezette „hajlandók koalíciójával”. Trump a háttérben keveri a lapokat, és már nem mosolyog.
Az önálló európai védelemre vonatkozó tervek ambiciózusak, de a valóságtól igen elrugaszkodottak. Csak a kulcsfontosságú amerikai képességek pótlása 1000 milliárd dollárba kerülne.
Az Air Force One-ra a speciálisabbnál is speciálisabb szabályok vonatkoznak. A nagylelkű katari ajándék átalakítási költsége akár a duplája is lehet a gép értékének. Ráadásul két évig fog tartani, amíg a 747-est biztonsági okokból szétszedik, ellátják a szükséges berendezésekkel, majd összerakják.
Eredményes volt a gyors amerikai–kínai tárgyalás: 90 napos vámcsökkentett időszak következik a kereskedelmi háborúban. Ma mindenki derűs, és drukkol a végleges, konfliktusmentes megállapodásnak. Odáig azonban még nagyon hosszú az út.
Nem fogynak az ötletei az elnöknek, most a „haldokló” hollywoodi filmgyártást akarja megmenteni. A szokásos módszerrel…
Az ok nem az ukrajnai konfliktus, még csak nem is a szankciós politika. A Trump-féle kereskedelmi háborúk negatív hatásait már Moszkva sem tudja elhárítani.
Kína teljes kereskedelmének egyharmadát a külföldi vállalatok adják. Az amerikaiak most akkor is vámot fizetnek, ha vesznek, akkor is, ha eladnak. Egyre logikátlanabb a kereskedelmi háború.
A Kínára kivetett értelmetlenül magas vámok mögül már maga Trump is kifarolna. A patthelyzet fenntarthatatlan, mindkét fél megegyezésre törekedne, ám egyik sem teszi meg a kezdőlépést. Az elnök a maga által kreált csapdahelyzetből keresi a kiutat.
Susannah Meyers ezredes egy belső e-mailben határolódott el J. D. Vance alelnök grönlandi látogatása során mondott beszédétől. A Pentagon azonnal eltávolította a katonai bázis vezetőjét, mondván: senkitől nem tűri el, hogy hivatalos minőségében megkérdőjelezze Trump elnök politikáját.
A chipgyártók és a légitársaságok örömtüzeket gyújtottak, a tőzsdék levegőhöz jutottak. Egyedül Kína maradt ki az össznépi megkönnyebbülésből.
Valójában bizonyos szint felett csak bizonyos szint alá lehet menni: van az a határ, amikor már lényegtelen, mekkora vámot vet ki egymásra a két nagyhatalom. A kereskedelem így is, úgy is halott.
A Trump-játszmának immár nem léteznek szabályai: az elnök jelenleg visszavonult a globális vámháborúból, és Kína ellen fordította minden kereskedelmi rakétáját. Pekingnek azonban nem csak légvédelme van, a válaszcsapás pedig pusztító lehet az Egyesült Államokra nézve.
Az elnököt nem érdekli az Európai Bizottság javaslata az ipari termékek nullaszázalékos vámtarifáiról. Ragaszkodik ahhoz, hogy az EU 350 milliárd dollárért vásároljon energiát az Egyesült Államoktól. És lejárt az idő.
Eldurvult a helyzet Washington és Peking között: Trump immár 104 százalékos vámmal fenyegetőzik, Hszi Csin-ping pedig bevetette a ritkaföldfémfegyvert.
A Trump-vámok hirtelen fordulatot eredményeztek az EU és Kína kereskedelmi konfliktusában: a felek azonnali hatállyal újra elkezdtek tárgyalni az ázsiai országból érkező elektromos autók brüsszeli büntetővámjairól. Az enyhülés megkezdődött.
Már a republikánusok is zúgolódnak a Trump-vámok miatt. Amennyiben ugyanis nem jön be az elnök számítása, és a gazdaság recesszióba kerül, a jövőre esedékes félidős választásokon a szavazók kegyetlenül megbüntethetik a pártot.
Az alkotmány csak azt írja elő, hogy senkit nem választhatnak meg harmadjára elnöknek. De mi van akkor, ha úgy tud új ciklust kezdeni, hogy tényleg nem indul az elnöki posztért?
Brüsszel szerint az Európai Bizottság mindent megtett, hogy elkerülje a vámháborút az Egyesült Államokkal. Igazság szerint semmit nem tett érte: amit csinált, azt csak a tehetetlenség szülte.
Amikor az amerikai elnök üzleti alapú külpolitikáról beszélt, a lehető legkomolyabban gondolta. Békefolyamatának új elemeként gyakorlatilag úgy vásárolná fel ingyen Ukrajnát, hogy közben kitiltaná az EU-t az országból.
Az Európai Bizottság elhalasztotta a Trump-tarifákra válaszul adandó büntetővámok életbelépését. Közös akaratnak nyoma sincs a tagállamok között, Brüsszelnek pedig hiába van döntési joga, ha azt az egység hiánya megbénítja.
Az amerikai elnök kereskedelmi politikáját nehéz követni. A vámháború mögötti taktika megértéséhez először a büntetőtarifák mögött meghúzódó okokat kell meglátni – azokba ugyanis alapból bele van kódolva a megszüntetés lehetősége.
Kongresszusi beszédében az elnök elődje egyik főműve, a chiptörvény eltörlését lebegtette be. Szerinte az állami támogatással épített chipipar eleve halott ötlet, a külföldi vállalatokat elég lesz vámokkal megfenyegetni, hogy mindenféle ösztönző nélkül az Egyesült Államokba helyezzék a gyártást. Talán igaza van.
Donald Trump bejelentette azt az öt kriptovalutát – Bitcoin (BTC), Ethereum (ETH), XRP, Solana (SOL) és Cardano (ADA) –, amelyet stratégiai tartalékba helyezne az Egyesült Államokban.
Nehéz nem arra gondolni, hogy az egész Trump–Zelenszkij-találkozó egy olyan, szó szerint sorsdöntő kelepce volt, amibe az ukrán elnök amatőr módon szó nélkül belesétált. A háttérben egy olyan megállapodás állt, amit valószínűleg egyik elnök sem vett komolyan. Ám ha blöffről van szó, Trumpé az adu.
Ha feltételezzük, hogy a világ geopolitikai újrafelosztásának vagyunk szemtanúi, akkor Kína valójában az egyik legfontosabb elem az amerikai–orosz kirakósban. Ukrajna csupán eszköz, nem a cél, Európa pedig perifériára szorult, súlytalan melléktényező.
Egyik félnek sem tenne jót, ha Donald Trump Kína miatt felrúgná a Mexikóval kötött szabadkereskedelmi egyezményt. Márpedig az elnök úgy véli, hogy a kínai vállalatok Mexikót olyan kapunak használják, ahol besétálhatnak az Egyesült Államokba. Akkor is, ha kint lóg a „Ne zavarj!” tábla.
A Gallup friss felmérése szerint az amerikaiak döntő többsége hisz abban, hogy Trump megállítja az illegális migrációt, távol tartja az országot a háborúktól és csökkenteni tudja a bűnözési mutatókat.
