A kiszivárgott védelmi stratégia szerint Washington a saját határainak és a nyugati féltekének a védelmét helyezi előtérbe, háttérbe szorítva a Kínával folytatott globális rivalizálást és az eddig kiemelten kezelt Európa-politikát. A fordulat radikálisan írhatja át a NATO jövőjét és a globális szövetségi rendszerek egészét.
Donald Trump ismét a NATO-t vette célba, ezúttal Spanyolországot támadva amiatt, hogy nem teljesíti a védelmi kiadásokra vonatkozó új, 5 százalékos GDP-arányos célt. Az amerikai elnök odáig ment, hogy a tagállam kizárását vagy önkéntes távozását javasolta.
Washington üzenete egyértelmű: ha a háború átterjed, Európa egyedül marad. Az amerikai pénzügyminiszter nyíltan kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem fog katonailag beavatkozni az ukrajnai konfliktus eszkalációja esetén.
Donald Trump és hívei abban reménykednek, hogy az amerikai elnök az idén hazaviheti a Nobel-békedíjat, ám a szakértők szerint erre aligha van esély. A norvég Nobel-bizottság ódzkodik a politikai nyomásgyakorlástól és a hangos kampányoktól, Trump külpolitikája ráadásul több helyen inkább kiélezte, semmint csillapította a konfliktusokat.
Bár Donald Trump hirtelen fordulattal kemény oroszellenes kijelentésekkel sokkolta a közvéleményt, valójában nem ígért sem fegyvert, sem pénzt Ukrajnának: a terhet és a felelősséget Európára tolja, miközben csendben az Egyesült Államok kivonását készíti elő a konfliktusból.
Az amerikai nyomásgyakorlás eszközei – vámok, vízummegvonások, szankciók – egyre kevésbé gazdasági célokat szolgálnak, sokkal inkább politikai fegyverként jelennek meg. A módszer azonban több országban is visszaüt, így a multipoláris világrend kialakulásához járulhat hozzá.
Elakadt az Európai Unió új szankciós csomagja: a G7, azaz Donald Trump végső szava előtt Brüsszel nem lép – miközben Washington a tökéletes csapdahelyzetet alakította ki számára.
A hagyományos amerikai fegyvergyártók eleve dominálják a globális piacot, az ukrajnai háború óta bekövetkezett fegyverkezési robbanás pedig minden eddiginél nagyobb bevételt termel a vállalatoknak. A háttérben azonban ugrásra készen várnak a fiatal trónkövetelő techcégek, amelyek most már nemcsak egy szeletet akarnak a tortából, hanem az egész tortát. Kitört a háború a Pentagon 1000 milliárdos költségvetéséért.
A Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozója világossá tette, hogy a multipoláris világrend nem jövőbeli koncepció, hanem a jelenben formálódó realitás, amelyben India a Nyugattól való távolodással és keleti kapcsolatai erősítésével kulcsszereplővé válhat.
Washington – tervei szerint – visszafogja a katonai jelenlétet Európában és elzárja a biztonsági segélyforrásokat. Pácban a Baltikum, egyre sürgetőbb a stratégiai önállósodás.
Szállodák a tengerparton, ipari központok és okosvárosok a romok helyén – így fest Trump gázai rendezési terve. Az enklávét akár egy évtizedre Washington felügyelete alá vonnák, miközben a lakosság jelentős részét ki- és áttelepítenék. Nehezen értelmezhető ötlet, de mivel Trumpé, még meg is valósulhat.
Vízumtilalmak és más szankciók bevezetését fontolgatja az amerikai kormány az EU digitális szolgáltatásokkal kapcsolatos törvénye miatt, tovább fokozva ezzel a transzatlanti feszültséget. Trump újabb vámok kivetésével is fenyegetőzik, amennyiben Brüsszel nem vonja vissza a szabályozást.
India az ukrajnai háború árnyékában jelentős olajmegtakarítást könyvelhetett el az orosz importjával – ám Donald Trump 50 százalékos vámja lenullázhatja a nyereséget és átrajzolhatja a globális energiabiztonság térképét.
A techmilliárdos politikai kalandorútja újabb fordulatot vesz. Musk befejezi a Trumppal vívott háborút, jegeli saját pártalapítási terveit és inkább J. D. Vance alelnökkel ápolja kapcsolatát – várva a 2028-as választást.
Az Egyesült Államok részvétele minimális lesz, Európának viszont csak látszatmegoldásai vannak az Ukrajnának nyújtandó biztonsági garanciák tekintetében. Valójában senki nem tudja pontosan, milyen valós erő áll a nagy szavak mögött arra az esetre, ha Moszkva újra megtámadná szomszédját egy békekötés után.
Ha Budapesten jönne létre egy Putyin–Zelenszkij találkozó, az az Orbán-kormány személyes elégtételén túl a magyar konnektivitáselmélet politikai és diplomáciai szegmensének csúcsa, egyben a reálpolitika világszintű diadala lenne.
Brazíliára 50 százalékos vámot vetett ki Trump, hogy befolyásolja a barátja, Jair Bolsonaro exelnök elleni büntetőeljárást. Annak ellenére, hogy a Fehér Ház vegytisztán politikai fegyverként használja a kereskedelmet, a büntetésre válaszul a brazil kormány tényleg megvonhatja a vállát.
„Amerika First, de először a kassza” – Trump új exportpolitikája már nem csak a vámokról szól: a Fehér Ház kvázi üzleti részesedést kér az engedélyekért. Az Nvidia 15 százalékot fizet a kínai chipeladásokból, hogy egyáltalán exportálhasson, az üzlet így szó szerint a Fehér Ház pénztáránál kezdődik.
Egyre több ország farol ki az amerikai hadiipari cégekkel kötendő szerződésekből, tiltakozásul Donald Trump nyílt nyomásgyakorlása és vámpolitikai fenyegetései ellen. A F–35-ösök visszamondott rendelései és az alternatív európai fejlesztések előtérbe kerülése immár politikai, nem pedig haderőfejlesztési kérdéssé vált.
Vámháború, politikai bosszú, diplomáciai dühöngés – Lula nem tárgyal Trumppal, amíg az amerikai elnök a „megalázás nyelvén” beszél. A brazil elnök szerint eljött az idő, hogy országa felnőttként tekintsen önmagára, és más kereskedelmi szövetségeket építsen az Egyesült Államokon kívül.
„Éjfél van!!!” – harsogta Trump a közösségi médiában, miközben a világ lélegzet-visszafojtva figyelte, hogyan robban a vámbomba. A tarolás ezúttal globális, a vesztesek listája pedig hosszú – és köztük van Amerika is.
Már csak egy nap van hátra Donald Trump ultimátumából, amit Oroszországnak szabott az ukrajnai háború mérséklésére és a tárgyalások megkezdésére. A határidő szorítása most sokkal inkább az elnökre nehezedik, mint Putyinra, aki aligha fog meghajolni egy amerikai nyomásgyakorlás előtt.
Miközben a háborúpárti európai államok egyre sürgetőbben figyelmeztetnek egy Oroszország által indított, NATO elleni jövőbeli háború lehetőségére, a katonai realitások józanabb képet festenek. A Kreml háborús képességeinek korlátai, Ukrajna ellenállása, valamint Moszkva határozott céljai arra utalnak, hogy a fenyegetés mértékét könnyen túlbecsülhetjük.
Brüsszel ma már azt nevezi sikernek, ha nem veszít túl sokat. Ursula von der Leyen mosolyogva fogadta el Trump 15 százalékos vámját – miközben pár hónapja még a szabadkereskedelem volt a hivatkozási alap. Ha ez győzelem, milyen lehet a vereség?
Az ukrán elnök körül elfogyott a levegő: az Egyesült Államok egyre kevésbé rejti véka alá csalódottságát, és információk szerint már a következő vezetőt keresi. Ha Zelenszkij nem áll félre önként, lehet, hogy mások segítenek neki ebben. Erővel.
Kritikusai szerint az ukrán elnök Julija Szviridenko miniszterelnökké emelésével két legyet üt egy csapásra: javítja a Trump-kormányzattal leépült kapcsolatokat, valamint egy személyéhez hű lojalistát emel a vezetői hatalomba.
Egy, a washingtoni szenátus külügyi bizottságának demokrata kisebbsége által közzétett jelentés szerint a Trump-kormányzat második ciklusának első fél éve során az Egyesült Államok külpolitikai visszavonulást hajtott végre, ami hozzájárult Kína globális befolyásának növekedéséhez.
Az elnök külpolitikai irányvonala második elnökségében visszatér korábbi mintáihoz: katonai támogatást biztosít Ukrajnának, miközben keményebb gazdasági nyomással kényszerítené Oroszországot a béketárgyalásokra. A türelmi idő ezúttal 50 nap, Moszkva máris jelezte, hogy nem veszi komolyan a fenyegetést.
Donald Trump váratlanul bejelentette, hogy jóváhagyja amerikai fegyverek szállítását Ukrajnának. A döntés inkább kényszerlépés, mintsem tudatos irányváltás. A háború nem áll meg – csak irányt vált, majd visszakanyarodik önmagába. Az elnök Ukrajna-politikája egyelőre nem nyit új korszakot, csupán visszatér oda, ahonnan minden erejével el akart fordulni.
A NATO történelmi léptékű döntést hozott: a szövetség tagállamai 2035-ig GDP-jük 5 százalékát fordítanák védelmi célokra, ezzel minden korábbi kötelezettségvállalást felülmúlva. A bejelentés politikai üzenete egyértelmű. De vajon a számháború mögött valódi kapacitásbővítés húzódik, vagy ez pusztán egy szimbolikus gesztus a szövetség kohéziójának demonstrálására?
